Arról szól ez a mese, hogyan kerültem az FKF Zrt. áldásos tevékenységének köszönhetően olyan lelki mélységbe, ahol megértettem, miért hajigálják az emberek az erdő mellé, elhagyatott helyekre az építési törmeléket, a veszélyes hulladékot, vagy bármi mást, ami nem fér bele az otthoni kukákba.
Valahol az egészséges néplélektől nagyon messze, egy csizmás kontinens apró kis országában, ahol szinte minden és annak ellenkezője is megtörténhet, a fenntartható fejlődés lelkesítő eszméje alatt, népnevelési céllal elindult a szelektív hulladékgyűjtés országos megszervezése…
Ebben a csuda kis országban, hogy, hogy nem, de úgy alakult, hogy egy mesebeli felújítás után nagy mennyiségű vegyes hulladéka gyűlt össze a legkisebb környezettudatos fiúnak. Így hát elindult, hogy a rengeteg szemetet elvigye valahová, ahol majd jól otthagyja. Ezt, persze, valami legális helyen szerette volna megtenni. Ki is nézett egy lakossági hulladékgyűjtő udvart, ami még viszonylag közel volt a VII. kerülethez. Mert ugyan papírtól kezdve, az elektromos dolgokon át, a maradék cementig mindenféle szemete akadt, az Üveghegyig nem akart elmenni.
Ment, mendegélt teletömött autójával, aztán meg is érkezett az Ecseri útra (IX.):
- Jó napot! Szemetet hoztam – kiáltott be a rozoga faviskóba.
- Szemetet ide ne hozzon! – szólt vissza neki egy ősz bajuszú öregember.
- Hulladékot? – kérdezett vissza bizonytalanul a környezettudatos fiú.
- Azt lehet, mutassa!
Az alapos átvizsgálás után sikerült 4 db 200 literes, papírt tartalmazó szemeteszsáktól és egy doboz elektromos hulladéktól megszabadulnia.
- A többivel menjél át a Méta utcába, a háromfejű bátyámhoz. A lomokat ő tudja átvenni – mondta neki jókívánságképpen az öreg.
A fiú jó szívvel megköszönte az útmutatást, és felkerekedett, hogy még aznap teljesítse a küldetését. Nem sokat kellett haladnia, és meg is érkezett a Méta utcába (XVIII.):
- Jó napot! Hoztam egy kis hulladékot! – kiáltotta vidáman a kőházba.
- Szerencséd, hogy hulladéknak szólítottad, különben rögtön továbbküldtelek volna! – szólt vissza neki a háromfejű köztisztasági dolgozó. - És miféle hulladékot hoztál?
- Vannak használt elemek…
- Jöhet! – kapta is ki a kezéből a Chivas Regal fémdobozba gyűjtött elemeket.
-…aztán mindenféle lom van még itt… – mondta kissé bizonytalanul a környezettudatos fiú.
- Na, ácsi azzal a lommal! – hördült fel az egyik fejével a köztisztasági dolgozó - Válogassuk csak át!
- És abban a zacskóban mi van? – szólt egy másik fejével, ahogy meglátta az építési hulladékot tartalmazó zsákot.
Mindhárom fejét csóválta a köztisztasági, amikor kiderült, hogy egy doboznyi hulladékot ő sem tud átvenni.
- S most meg hová menjek ezekkel a vacakokkal? – kérdezte szomorúan a fiú.
- Menjél tovább a Jegenye fasorra, ott él a legidősebb bátyánk! Ő majd átveszi tőled a maradékot!
A fiú megköszönte a szíves iránymutatást, és továbbindult, hogy megtalálja a legidősebb köztisztasági dolgozót. Ment hegyen-völgyön át, úttalan utakon, míg végül megérkezett a Jegenye fasorra (XVIII.).
- Építési hulladékot hoztam! – kiáltotta be a fémházba.
- Azt majd én megnézem! – jött ki nagy dirrel-durral az öreg.
Beleszimatolt a zsákba, alaposan áttúrta a dobozt, aztán így mordult fel:
- Ennek bizony csak a fele építési törmelék! A festékek veszélyes hulladéknak számítanak! Azt én átvenni nem tudom!
- Hát, akkor mit csináljak vele? – kérdezte keserűen a környezettudatos fiú.
- Azt javaslom neked, hogy vidd haza! Ott őrizd meg a következő száz évben. Mikor a századik év letelik, apánk majd levelet küld. S ebben a levélben benne lesz az, hogy hová viheted a veszélyes hulladékaidat!
- Nincs más lehetőségem, hogy megszabaduljak ezektől? Már a fél világot végig jártam velük.
- Van egy másik módja is. De az százezer aranytallérba kerül… Nem ajánlom jó szívvel.
- És mondd, nincs olyan hely a világon, ahol egyszerre adhatom le a hulladékaimat, hogy ne menjen el az egész délutánom autókázással?
- Kedves, buta környezettudatos fiú! Ilyen hely az egész világon nem létezik! S apánk azért tervezte ezt így el, hogy mindenki megtanulja a szelektív hulladékgyűjtés szabályait.
A fiú megköszönte az okítást, s már indult is volna el, mikor a legöregebb köztisztasági dolgozó utána szólt:
- Te fiú, nem hagyhatod csak úgy itt az építési hulladékodat! Vegyél tőlem egy közel-sem-feneketlen zsákot, hogy megfizesd a vámot érte!
A fiú a zsebébe nyúlt, és néhány ezüst pengőt adott a köztisztaságisnak. Röviden intett neki, aztán hazabandukolt. S talán még ma is otthon ül, és várja, hogy megkapja a levelet arról, hol lehet ingyenesen leadni a veszélyes hulladéknak mondott festékes dobozokat…
Kedves Olvasó!
Tévedés ne essék: minden tiszteletem a köztisztaság fenntartóké! Mindegyikük nagyon fontos munkát végez. S a történet során is roppant kedvesek, segítőkészek voltak. Vallom, hogy az utcaseprőket is legalább annyira meg kellene becsülnünk ebben az országban, mint az egészségügyi dolgozókat….
2016. 08. 16.
(Megjelent: Koffeinfo)