Isten nagyvonalú... de közel sem annyira, hogy engedjen a róla alkotott képeknek, így most, amit leírok róla csupán egyetlen pillanatnyi arcát mutatja be: Isten nagyvonalú, s a kicsinyt, mit magad keveséből adsz neki, bőkezűen viszonozza, amit ne légy rest köszönettel elfogadni.…

belelesni a megnyílás pillanataiba ott lenni az intimitásban, amikor eggyé válnak amikor ŐK vannak csak s te tudsz róla, te látsz, te hallasz nem neked szól ők ártatlanul esnek egymásnak felhőtlenül játszanak, símogatnak, érintenek, éreznek de te ott vagy feketén, ködösen…

puha ölelésedből fordulok álombaorrom nyakadhoz nyomombőröd illata nyugtatszuszogásod kedves ritmusafélálomba ébresztrésnyi szemmel keresem szádhogy belé suttogjam: édes