Nagyon régen, mikor még a Hold a sötét oldalát fordította a Föld felé, s a Nap egyformán árasztotta melegét minden nappal és éjjel, a virágok szikrázóan szép kristálykabátot hordtak. Abban tetszelegtek minden élőlénynek. Hencegtek és kurjongattak! Be nem állt a szájuk, olyan büszkék voltak…

  A szél a mocskos pólóját vitorlavászonként feszítette, úgy sodorta a fagyott húsú embert saroktól sarokig. - Semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig  - motyogta mindenkinek a szerencsétlen, amióta az utcán élt. Évekkel ezelőtt, néhány pálinka után, egy lomtalanítás alkalmával kihívta…

Élt egyszer egy sárkány, aki legyőzhetetlen volt. Mikor már az egész világ félelemben hevert a lábai előtt, meghallotta, hogy él egy mester a világ másik sarkában, aki nem hódolt be ereje előtt.Éjt nappallá téve repült a sárkány, hogy megleckéztesse a mestert. Ahogy sötét árnyéka elsuhant a városok…