Ágyból kelek. Nem egyedül. szívem most is dalt hegedül hangod, arcod bennem maradt… Indítsad jól szép napodat! * Szívem dobog, vérem zubog. Ma este a Tiéd vagyok * A zavaró zajban vánszorgó szürke percekre vigyorgok. Rád várok, s ettől sokkal erősebb vagyok!*Tervem…

Szívem könnyedén leng, ahogy elmém körötted kereng… S bár nyelvem most nem úgy pereg, mint mikor szád számon remeg, mégis küldök néhány egyszerű rímet, hogy ne lássál több ostoba rémet.*Csengő kacajod merészet rajzol! engem vele teljesen felajzol*Hogy arcán pír, -bár…

Ezek az írások józanabb állapotban születnek, mint bármely másik költeményem. S ebben a józanságban merészebb, kihívóbb, kísérletezőbb vagyok, mint valaha. Ezt annak a lánynak köszönhetem, aki nem csak megihletett szépsége és kedvessége által, de őszinte, örömteli…