villájával ennipoharából innimámormint az illat,mit itt hagyottmagából

hatalmas kortyokban nyelem,gigám kiakasztva döntöm magambaa dolce vitát. gyomrom telítve,már szám sarkain csordul,s a garatomban furcsa útra futva,orromon át köhögöm fel. poharam inkább arcomra tapasztom- hisz oly éltető, mint a levegő -s tüdőmbe szívom édes…

halk fodrokkal nyelte a mámor illatát az óceán.- egyetlen könnycseppedtől sós lennék - sóhajtott,mikor megérezte az elragadó ízt.s hatalmas hullámkarjaival városokat söpört el,hogy megölelje az édes fuvallatot.