hatalmas kortyokban nyelem,
gigám kiakasztva döntöm magamba
a dolce vitát.
gyomrom telítve,
már szám sarkain csordul,
s a garatomban furcsa útra futva,
orromon át köhögöm fel.
poharam inkább arcomra tapasztom
- hisz oly éltető, mint a levegő -
s tüdőmbe szívom édes álmaim...
megélt életem,
halálom.
örök örömbe
fojtom magam,
s valaha volt
összes bánatom...
