kapcsolatba kövülten
fantáziánk opálos üvegén át
bámuljuk egymást
bordákon részegen zongorázzuk
a be nem teljesülő vágy
buja dallamát
a világra vakon
menekülünk a másik elnyelő íriszébe
elhaló indaként görcstől remegve
ragadjuk meg a közöset
emlékek, pillanatok, kalandok
bátortalan ostobáskodás
kellemes, megadó zuhanás
égő berkenye zaja pataként pattog fülembe
durva csenkesszel dörzsölöm testem
büntetésül
amiért beléd estem
ujjnyira
2009.11.28. 23:09Címkék: versek múzsa korridor
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.