A technokrata civilizáció utolsó idejében már csak néhány tisztalélek mert testet ölteni. Eleinte sokan dolgoztak azon, hogy visszafordítsák a folyamatot, sikertelenül. A Bizottság hamar megállapította: az Élet folyamataival szemben próbáltak dolgozni, ezért volt hatástalan a működésük.
Új tervet hoztak létre, amelyben a mélyponton való gyors túllendítést tűzték ki célul. Ez nagy kitartást, hitet követelt. A próbatételük során sok tisztalélek felejtette el valódi célját, sokan süllyedtek el az Életmocsarában. Sötét idők jártak. A civilizáció szentjei, száműzött Istenei lemondással szemlélték a világ e szegletét.
- Egyre kilátástalanabb a helyzetünk, Szikra! Egyre reménytelenebb, fárasztóbb… nem látom értelmét, nem tudom már, van-e értelme! Nap, mint nap egyre keményebben dolgozunk, s nem látom az eredményét. Olyan, mintha egyre sűrűbb és mélyebb mocsárba gázolnánk bele, ahonnan nincs kiút. Szikra, én ezt nem akarom tovább csinálni… elfáradtam – mondta rekedtes hangján Mécses.
Szikra nyugodt mozdulattal lőtte tarkón Mécses testét.