A tengerpart csendes volt, mint az alvó gyermek. Az óceán szél keltette fodrait csak a telihold ezüstös fényében lehetett látni.
    Ő most magányosan állt a parton, lábát még a langyos homokba dugta.
    Egyedül volt, de a kedvesével szeretett volna lenni. Szeretett volna a vigyázó hold fényénél forrón ölelkezve szerelembe vegyülni, az élvezet hevében újjászületni. Szeretett volna szeretni. De egyedül volt. Barátja nem lehetett vele.
    Lassan megindult a közeli szikla felé. Közben fejét és testét a forró szeretet töltötte meg. Régen érezte már ezt. Fájt neki.
    Lenézett a szikláról. Magasan volt. Kiállt a szélére. Majd egy gyenge szellő segítségével elrugaszkodott a földi élettől.
Másnap reggel a homokban játszó gyerekek találtak a férfi holttestére.