hazudokarra azt, elmegyekerre ezt, maradokde vajon ÉN hol vagyok?igazat mondokerre azt, elmegyekarra ezt, maradok

Vajon a magány mennyire tartozik hozzám? Úgy értem, mint sors. Az általános meg nem értettségem, melyet érzek, torzult szexualitásom, és a vágyam a szenvedésre, ami mindig és mindenkor abban nyilvánul meg, hogy olyan lányokért rajongok, kiknél esélyem sincs. Folyamatos…

a keserűség szívemben úgy olvad, mint karamella cukor nyelvemen. nyálam vérem, torkom ereim, s gyomrom a sejtek. lázas látomásban táncolok. testem ritmust ver az íztől, mi teljesen eláraszt. tüzet képzelek, kántálást, magából kiforduló elmét, mit az Univerzum végtelensége…