a keserűség szívemben úgy olvad, mint karamella cukor nyelvemen.
nyálam vérem, torkom ereim, s gyomrom a sejtek.
lázas látomásban táncolok. testem ritmust ver az íztől, mi teljesen eláraszt.
tüzet képzelek, kántálást, magából kiforduló elmét, mit az Univerzum végtelensége tölt fel.
mezítláb rúgom a port, ahogy a tűz körül lendületesen forgok-pörgök.
erős vagyok.
a valóság önt el, csepp illúzió nélkül élvezem az egységet.
minden a javam szolgálja, s része vagyok magam is.
mindenható transz, mely pillanatában az öröklét marka fog.
…most élsz - most élsz - most élsz…

táncba hívlak téged is.
szemed mögötti lényt szólítom!