Völgyet maró zúgó patak
így értem meg magam
Általad
*
Szerelmed édes méz
íze torkomon forrón csorog
nem láttam mást, ki így néz
ha szívében láng lobog
akarlak,fallak áradj szét!
gyönyör a gyönyörnek
nyelni mindenét
*
az idő sikítva tép szét a teret
ahogy Téged bámullak: hús,csont,erek...
de a négy dimenzió túl kevés,hogy értselek!
miért s hogyan lehet a világ Tőled kerek?!
*
Szívem fénytől hasad
hátam borzongva hódol
összezúzva fekszem
távol magamtól
a gyöngy-könny kicsordul
fájdalmam kiáltom:
szavam csak húr
egy összetört gitáron
