Zúzd össze utolsó leggonoszabb maszkom!
Végezd ki! Ne kegyelmezz neki!
Öld meg! Pusztítsd el!
elvesztem
hagyj bolyongjam!
lassan gombolyítsd fonalad
hagyd, hogy teljesen elvesszek,
másképp soha nem találok ki
innét
félek, de egy ostoba, lábat lógató
öreg, szőrös manó nyakára
ül ennek
a sarkával nógat:
nem félsz! Erős vagy!
nem sírsz, nem fáj
egyedül vagy!
s mikor majd miatta
egyedül maradok
büszkén veri majd mellkasát:
Igazam volt!
Senkire nem számíthatsz!
száraz tűzifa lelkem
egy újabb darabja fog
a pokol tüzén elégni.
én dobom majd rá,
mint tetves ruhát.
Lángjához tartom majd
kezem, mosolyogva
nézem hideg tüzét.
