hát legyen
magam kiáltom tovább
sorsom
ostorom
mint várat, veszem be
az élet pirulát
torkomon gurulát
számba szökken
szószátyár
szárnyára kelek
repülve ízig-vérig
Holdig
hol magam sem hallom
áskálok magam ellen
lazán ölöm lázam
fokom csak fokon
nem vagyok rokona
sem ismerőse
de leszek énekes Vazul
torkomra bort gőzözölök
egy eperlomb alatt
zavarban állok
a küszöb az árok
s amíg pallót nem ereszt
szemem ereszt
szivárog
rátok várok
ugrani kellene
vagy csak lépni
talán ide
épp, ni!
kezem szorítja jövőm
ölel a jelen
