Reggel 7 óra 20 perckor a kispesti metró végállomás peronján rendezték az első full-kontakt utas-utas ellen mérkőzést. Az eddigi semi-kontakt küzdelmek, amiket az emberek a beszálláskor, a jármű belsejében vívtak, már nem elégíti ki sem a közönséget, sem a résztvevőket. Komolyabb előadások kellenek a reggeli álmos embereknek.
A meccsen a Papucsos álnevű fiatalember maradt alul. Táskásmedve hamar a földre rántotta, és esélyt sem adott a nála sokkal könnyebb súlyú versenyzőnek. Papucsos a küzdelem után felháborodását fejezte ki, mert hátulról támadott rá ellenfele. Az újságosztó az óvást elutasította, megfigyelése szerint a táskás, középkorú úr, nem hátulról kezdeményezte a küzdelmet. A bíró, aki higgadt járókelő jelmezben volt, jól beszélt a harcosokkal, remekül kezelte a feltörő állati ösztönöket is.
A verekedés végén döntetlen hirdettek. A megfigyelők úgy ítélték, mindkét fél sikeresen elvesztette emberi méltóságát.

Tömegközlekedési eszközökön és környékükön eddig csak a könyök-harc, a testcselek mentek. Jól megfigyelhető az evolúció a technikákban.Mikor ez sport még gyerekcipőben járt, az emberek előzékenyek voltak egymással. A fejlődéssel, azonban egyre többen döbbentek rá, hogy a valódi célt, az ülőhely megszerzését, csak akkor teljesíthetik, ha komoly küzdelmet folytatnak érte a többi versenyzővel. A zsigerből jövő harc során fejlődött ki például az úgy nevezett „betörés”, aminek során a játékos a megálló hátsó részében vár, majd amikor a személyszállító eszköz beáll, és kinyitja az ajtót, letiporva mindenkit rohan fel a járműre. A „betörés” azonban jól blokkolható a „bástya” állással. Ehhez egy titkos megállapodást kötnek a játékosok, és együttesen állják el a le- és felszállok útját, abszolút uralva közlekedés áramlását.
Ilyenkor kiválasztanak egy domináns játékost, egy csapatvezetőt, aki vállalja, hogy a leszállókkal szemben közlekedve utat tör a csapatának.
Vannak olyanok játékosok (védők), akik azért állnak az ajtó elé, hogy akadályozzák az utasok bejutását a játéktérre. A játékosok mennyiségi szabályozásában játszanak szerepet. Láthatjuk tehát, hogy igen komplex városi játékról van szó.

Ha az utas bejutott a járműbe, újabb stratégiákat vethet be. Az egyiknek a „blokk” nevet adták, a módszer nagyon egyszerű: a felszállás után a játékosnak rögtön meg kell állnia az ajtóban. Ezzel a további felszállók, riválisok, bejutását nehezíti, és mentálisan sokkolja őket a tömött jármű illúziójával. (A blokkot jól felismerhetjük, hiszen a szállítóeszköz távolodásakor belső üres tér figyelhető meg. Ilyenkor a lent maradt játékos bosszankodik, amiből erőt gyűjt a következő járműre való agresszív felszálláshoz.)
A játéktéren, a szállítóeszköz belsejében megkezdődik az ülőhely vadászat. Vannak, akik a „ráfutás” technikáját alkalmazzák, ezzel akár több méter távolságból, emberek mennyiségétől függetlenül is, szerezhetnek ülést. Vannak olyan játékosok, akik öregnek, gyengének vagy kismamának álcázzák magukat (attól sem riadnak el, hogy egy gyermeket cipeljenek magukkal), ők együttérzést akarnak kivívni. Ezzel a már
elfoglalt ülőhelyek valamelyikét is megkaparinthatják. Szerencsére ezen az ócska trükkön, már egyre többen látnak keresztül, és újra az erő érvényesülhet a fondorlattal szemben.
A játékosoknak egyszerre öröm és megnyugvás, ha le tudnak ülni, ugyanis így könnyebben átvészelhetik a sűrítést. Ez a járművezetők feladata. A sűrítés célja, hogy minden megállóban legyen esélyük az újonnan felszálló játékosoknak. Erős fékezések, gödrök, bukkanók sorozatával elérik, hogy az álló utasok kapaszkodó izmaik meggyengülnek, majd a fizika erőhatásainak engedelmeskedve az utazó testek tömörülni kezdenek, lassan megtöltve a szállítójármű belső részeit is.

A tudósok vizsgálódnak ennek a spontán kialakult sportnak a szabályait illetően, de vannak még megmagyarázhatatlan események. Ilyen az is, amikor az utazó tömeg kellős közepén egy üres széket találunk. Az eddigi kutatások alapján feltételezhető, hogy valószínűsíthetően egy szabályszerű mintát követve, néha előjön egy nagyon ősi ösztön, az úgy nevezett „előzékenység”. Ilyenkor a „nem veszem el más elől az ülő-
helyet” gát felülbírálja a játék valódi célját.

Mind a tudós társadalom, mind a laikus megfigyelők kíváncsian követik ennek a városi sportnak a fejlődését.
A mai kérdés tehát: Vajon be kerül-e a Tömegközlekedésbe a durva erőszak?

Sablik Henrik

kép: Varga Kovács Péter