Egyszer egy műhely polcán találkozott két kerék. Az egyik több ezer kilométert futott, tapasztalt kerék volt. Abroncsa már megkopott, felnijén több horpadás hirdette korát. A másik kerék fényes, friss gumi illatú, ami épp akkor került ki a gyárból.
- Arról álmodom - szólt a fiatal kerék -, hogy szabadon száguldom! Bejárom a világot! Végig gördülök az összes úton!
- Ej, ne olyan hevesen, fiatal barátom! - hűtötte le az öreg kerék.- Az utak göröngyösek, és kátyúkkal vannak lyuggatva! Ezer és ezer utat láttam már! Nézd a horpadásaimat. Nincs száguldás, nincs szabadság. Utadat a kátyúk és gödrök szabják majd meg, meglásd!
- Lehet sok úton jártál már, de én majd újakat keresek! Olyat, amin még soha senki nem járt!
- Ostoba vagy, te nullkilométeres! Hát, azt hiszed, hogy te szabod meg, merre indulsz, merre jársz? Mit gondolsz, kinek a kezében van a kormány? Te csak egy kerék leszel a gépezetben! Egészen addig, amíg teljesen el nem kopsz, mert akkor kihajítanak. Sorsod szomorú, és a vezető által meghatározott lesz.
- Mit lehetne tenni? - keseredett el az új kerék. - A vezetőknek is jobb lenne, ha sima úton vinném őket, ha nem kellene zötyögniük. Csak lenne valami megoldás!
- A megoldás, ha beletörődsz a sorsodba. Ha hagyod magad vezetni, s összeszorított foggal huppansz bele a gödrökbe, ha belenyugszol a kátyúkba. Egy vezetett gép részre vagy. Szereped annyi, hogy kemény legyél és tartós. Semmi több.
A fiatal kerék elnémult. Nem akarta elhinni, hogy egy kerék sorsa ilyen szomorú legyen. Így aludt el.

Arra ébredt, hogy egy fehér overálos férfi nyúlt érte, leemelte a polcról, és egy autóra szerelte. Mikor az autó elindult, a fiatal kerék megértette, miről beszélt az öreg kerék. Az út döcögős, kavicsos, kátyús volt. Majd minden fordulat után felnyögött. Fel s le huppant a rossz minőségű úton. Szemét görcsösen szorítva forgott tovább. Aztán az autó egyszer csak megállt. Rövid várakozás után furcsa szag csavarta meg a kerék orrát. Kesernyés, orrfacsaró, de mégis édes illat. Lassan kinyitotta szemét és hátranézett. Az autóról, melynek egyik kereke ő volt, fekete, sűrű massza folyt alá az útra. Ott szépen elterült, és fényes, sima felületté alakult. Se gödörnek, se kátyúnak nem volt nyoma többé.

A kerék mosolygott. Tudta, hogy az aszfaltozó gépnek csak egyszer kell végig mennie a göröngyös úton.