Egyszer volt, hol nem volt, a holocénen túl, amikor még a vízimajom volt az úr, a Hold sötét arcával nézett a Föld felé. Fekete lyukként tátongott a Nap mellett az égen. Egyik reggel azonban egy furcsa álomra ébredt. Álmában gonosz mostohája volt gyermekének. Keserű könnyeivel itatta, s kedves barátainak húsával etette őt. Homlokáról letörölte az ősi jeleket, és megfosztotta minden édes ábrándjától. Helyette új, félelmekkel és soha nem múló vágyakkal teli képzeletet adott neki.
A gyermek ökölbe szorított kézzel üvöltött fájdalmában. Toporzékolt, ordított, s a Hold sötét arca elégedetten mosolygott ettől.
Azon a reggelen, mikor erre az álomra ébredt, a Hold nagyon bánatos lett, s szomorúságában átfordult a másik oldalára.
Úgy tartják, ha a Nap fényesebben süt majd az égen, begyógyul majd a sötét arc nyoma is, és a rossz álom végleg véget ér.
2013. április 8.
Jelenleg a Negyedidőszak Holocén korban vagyunk. A vízimajom elmélet szerint 4-8 millió évvel ezelőtt (Harmadidőszak, Miocén kor), a csimpánzoktól történt „elválás” után, de még az Australopithecus-félék megjelenése előtt, 1-2 millió évig részleges vagy teljes tengeri életmódot folytattak őseink.
Vízimajom-elmélet:
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimajom-elm%C3%A9let
Ember:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ember
Földtörténeti korok:
http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/FoldToKo.htm
