lj - tj

A nyúl kertje

- Látjátok? Ezt a kertet tartja a legszebbnek mindenki! – látszott a nyúl szemén, büszkeség hajtja, hiszen az ő kertje volt az.
- Mi lehet a nyitja ennek a szépségnek? – susmorogták egymást közt az állatok, de egyik sem mert hangosan szólni.
- A kertem titkát kutatjátok?  - kérdezte mosolyogva a nyúl.
De amazok továbbra is csak zúgolódtak: - Miért nem mutatja már meg, hogyan lehet nekünk is ilyen szép kertünk? Csak bosszant minket!
A nyúl ekkor letépett néhány virágot:
- A kertem szépségének a titka, hogy a növények, amiket gondozok, mind hasznosak, jók valamire. Például ez a virág az irigységet gyógyítja – mondta, és szétosztotta azokat az irigykedő állatok között.

A sünök bálja

Egyik nap a róka az erdőben sétálva meglátott egy síró sünt:
- Mi történt? Beszélj már! – szólította meg a róka a pityergő sünt.
- Előbb ülj le! Így nagyon magas vagy – fojtotta el könnyeit a sün.
A róka leült, a sün pedig közel hajolt róka füléhez, hogy így feleljen a kérdésre.
- Holnap lesz a sünök bálja, de én nem tudok táncolni.
- Állj! – intette le a róka. – Ha csak ennyi a baj, örülj! Mert én vagyok az erdő legjobb táncosa! Megtanítalak!
Mosolyra futott a sün szája.
- Jól figyelj! Számolj magadban a zene ütemére! Ügyelj arra, hogy a lábad ne lendüljön túl nagyot! Néha pedig fordulj meg magad körül! Ennyi. Aztán lazulj el! Fütyülj, dúdolj, énekelj!
Ha pedig táncba kérsz valakit, öleljétek át egymást.
A sün megköszönte a jó tanácsokat, és másnap a bálban, ő volt a parkett ördöge. Még a legtáncosabb sünnek is megválasztották.

(A történet mozgással is kombinálható. Fejleszthető vele a ritmusérzék, testséma, megfigyelőképesség.)