Egyszer volt, hol nem volt, még abban az időben, amikor az emberek nem pislogtak, volt egy csodálatos kert, melyben minden élőlény szerette és tisztelte egymást. Veszekedésnek és vitának még csak nyoma sem volt benne! Akárki, aki belépett ebbe a színektől ragyogó, illatos kertbe, egyszeriben megnyugodott. Szívét, lelkét öröm öntötte el. A kertben talán az volt a legérdekesebb, hogy mindenki másképp látta. Volt, aki harsány színekről, vöröslő fákról, vakító türkizben pompázó égboltról, arany és ezüst fényben úszó madarakról, gyöngyszínű, kacagó vízesésekről mesélt! De volt olyan, aki olyan óriási csöndet tapasztalat, hogy a saját szívverésének ritmusára tudott sétálgatni. És olyan is akadt, aki az illatok ezerféle árnyalatáról áradozott miután visszatért a kertből. Ez a Csodakert egy öreg és bölcs király birodalmában volt. S a birodalom bármely lakója, legyen az kicsi vagy nagy, sima vagy rücskös, mindenki egyformán látogathatta.
Persze, az Alsóvilág sárkányai igen csak irigyek voltak erre a királyra és az alattvalóira! Hiszen a kincsük és hatalmuk mérhetetlen volt, de olyan békességet, amiről a Csodakert látogatói meséltek, sehol nem találtak. Ezért egy napon az Alsóvilág leghatalmasabb sárkánya elfoglalta a Csodakertet. Közepébe egy hatalmas tornyot épített. A torony árnyékától az egész környék sötétségbe borult. S ebben a sötétségben soha többé senki nem találta meg a Csodakertet.
Az öreg király nem tehetett semmit. Bölcs türelme során csak egyre öregebb, fáradtabb és betegebb lett. Hiába hívta birodalmából és a birodalmán kívülről is a legjobb orvosokat, senki nem tudta őt meggyógyítani. S a toronyból áradó sötétség egyre csak terjedt. Ahová elért az árnyéka, ott minden kifakult és elszürkült. Néma, halálos csönd borult a tájra, amit befedett a torony sötétsége.
1. benyomás kép, meséről, kedvenc jelenetedet, személyes közlés, motiváció, színes ceruza
Egy napon aztán arra az elhatározásra jutott király, hogy ez így nem mehet tovább! Lassan már alig maradt szín, illat, dal a birodalomban! Keresni kell egy bajvívót, legyen az akár fiú vagy lány, mit sem számít! Ha lerombolja a sötét tornyot, és visszaadja a kertet a birodalomnak, ő bizony az egész királyságát neki adja! Hirdetményeket, plakátokat készítetett, hogy szerte az országban mindenki megtudja a hírt!
(Mit tennétek erre a plakátra? Milyen üzenetnek kell lennie? Örömteli, szomorú? Bátorító, félelmetes? Vajon milyen lehet az a bajvívó, aki a feladatot tudná teljesíteni?)
2. direkt közlés, plakátkészítés a sötét torony titkának felkutatásáért, tempera, fekete-fehér
Jelentkeztek is kicsik és nagyon, vékonyak, vastagok! Volt, akit csak a korona megszerzése érdekelt! Nem nézett senkit és semmit, csak csörtetette be a sötétségbe. Őket soha többé nem látták viszont. S voltak olyanok is, akik csak üldögéltek a sötétség szélén, se erre, se arra nem vitte őket a lélek. Talán még ma is ott téblábolnak. De volt bizony egy harmadik fajta bajvívó is! Ők a királynak megesküdtek, hogy a Csodakertet visszaszerzik egy életük-egy haláluk! S megígérték, ha a szerencse végül úgy hozná, olyan bölcs és türelmes királyai lesznek a birodalomnak, mint amilyen az öreg király volt. S e harmadikféle bajvívó közül a legrátermettebb Sugár volt.
Nem is teketóriázott: ahogy a király áldását adta útjára, már neki is indult! Ment mendegélt, amíg egy hatalmas nagy rétre nem érkezett. A réten ezer és ezer fajta virág nőtt, de színe már egyiknek sem volt. Az illatukat azonban még nem nyomta el a sötét torony ereje! Jó nagyot akart szippantani az édes levegőből, amikor jajveszékelő hangot hallott meg. Ahogy odasietett, látta ám, hogy egy apró pocok egy műanyag szatyor csapdájába esett.
- Hát, téged mi lelt? - mosolygott Sugár, mert vidítónak találta a pocok esetlen küzdelmét.
- Éppen a családomnak vittem az ennivalót, amikor ezt a szörnyű csapdát nekem fújta a szél, és teljesen elvesztem benne! Szabadíts ki, kérlek, mert rövidesen megfulladok tőle!
Megijedt Sugár, nem is gondolta, hogy ekkora baj lehet ebből! Gyorsan odanyúlt, és kiszabadította a pockot. A szatyrot pedig jó mélyen a zsebébe gyűrte.
- Jó tett helyébe jót várj! - szólt a mezei pocok. - Van egy találós kérdésem! A megfejtése egy virág, ami segíthet, hogy küldetésed teljesítsd!
Hosszú szárán aranytál, benne sok jó falat!
Szereti ezt ki király, és persze, a madarak.
Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél! - mondta a pocok, majd el is szaladt.
- Hát, persze, hogy a napraforgó! - csapott a homlokára Sugár. Mivel nem szerette volna letörni egy virág fejét sem, papírt és ceruzát vett elő. Olyan alaposan pingálta le papírjára a napraforgó képét, hogy bárki azt hitte volna, hogy egy igazi virágot tart a kezében!
(Te is le tudod másolni? Figyeld meg alaposan!)
3. primer közlés, virágábrázolás, grafit, napraforgó
Ahogy befejezte a rajzolást, egy marék magot kiszedett a virág közepéből, és zsebre vágta. Majd nagy léptekkel indult tovább, hogy a tornyot lerombolja, és a Csodakertet újra megtalálja. Ahogy közeledett a Fekete-erdőhöz, minden egyre sötétebb, némább és komorabb lett. Mikor az erdő széléhez ért, valami elsurrant az arca mellett. Szíve hevesen kezdett verni! Ijedten nézett körbe, erőltette a szemét, hátha meglát valamit. Hát, ahogy így hunyorog, egyszer csak meglát egy sárga szempárt, ami őt figyeli.
- A nemjóját! Ki vagy te? - kiáltott rá, hogy határozottságával leplezze félelmét.
- Szövőmadár vagyok, és nagyon megijesztettél! - pihegett.
- Én téged? Talán te engem! - nevetett Sugár. - Miért repkedsz itt ilyen kétségbeesetten?
- Olyan sötét van, hogy nem találok élelmet! Három napja nem ettem.
Sugár benyúlt a zsebébe, és megkínálta a napraforgómagokkal a madarat. Az bőségesen megebédelt a kinyújtott tenyérből.
- Jó tett helyében jót várj! Készítek neked egy szerencsehozó karkötőt! Ha baj van, csak szakítsd le magadról, és ott termek segíteni!
4. virág forma redukciója, motívum készítés, indirekt közlés, szerencsehozó karkötő, színes papír kivágás
Sugár megköszönte az ajándékot, és bátran belépett a sötét erdőbe. Nagyon lassan és óvatosan haladt, mert az orra hegyéig sem látott. Néha megbotlott, néha belerúgott valamibe. Maga sem tudta mennyi ideje botorkált, és milyen mélyen jutott már az erdőbe. Teljes reménytelennek tűnt, hogy valaha is megtalálja a tornyot. Elkeseredésében leült, hogy könnyeit elengedje. Ahogy ott pityergett, egy furcsa, rekedtes hang szólította meg:
- Ez a hely nem a sírósoknak való.
- Nem magam miatt sírok. Hanem azért, mert ha nem találom meg a sötét tornyot, nem tudom lerombolni, és akkor sosem találom meg a Csodakertet, és akkor soha többé senki nem érezheti a szeretet és tiszteletet. Mi lesz akkor békés birodalmunkkal? Tudnál nekem segíteni?
A furcsa hang tulajdonosa hümmögött néhányat.
- Miért segítenék? Sosem éreztem még milyen az, ha szeretnek és tisztelnek. Csak bajban vagy, ezért kéred a segítségemet. Ha látnád, hogyan nézek ki, szóba sem állnál velem! Szörnyűséges szörny vagyok!
Sugár megtörölte a szemét.
- Nem lehetsz szörnyűbb, mint a sárkány, aki ezt a sötétséget hozta ránk! Gyere csak közelebb, hagy vizsgáljak meg!
Megtapogatta a lény fejét, törzsét, végtagjai. De nem tudta, hogy tollat vagy pikkelyt érez, a fogát vagy a fülét fogta-e meg, s hogy hány végtagja, farka vagy nyaka van neki.
- Ejha! Te aztán igazán különleges vagy! - mondta Sugár.
(Te hogyan képzelnéd el?)
5. szörnyűséges szörny, személyes közlés, újság kollázs
- Te nem félsz? Nem húzod el magad tőlem?
- Furcsa vagy, de egyáltalán nem rémisztő! Mindenkinek vannak furcsaságai. Nekem például az egyik orrlikam nagyobb, mint a másik. S ha ilyen dolgok alapján válogatnék, akkor egyetlen barátom sem lenne. Szóval nem húzódom el. Sőt! Egyenesen örülök annak, hogy itt vagy. Van kivel beszélgetnem ebben a sötétségben, így máris kevésbé tűnik reménytelennek a helyzet! - vidult fel Sugár.
- Még sosem bánt velem így senki! - hüppögött a szörnyűséges szörny. - A szemem már megszokta ezt a sötétséget, így én jól látom az arcodat. Őszinte vagy. Ezért cserébe elviszlek téged a sötét torony lábához. Pattanj a hátamra!
Szélsebesen repültek, vagy talán futottak, hogy melyik lehetett Sugár nem tudta. Csak azt érezte, ahogy a levegő süvít az arcába. Mire megérkeztek a torony tövébe már az ő szeme is megszokta a sötétséget, és már látta a körvonalakat. Ott aztán leszállt a szörnyűséges szörnyről, és elbúcsúztak egymástól.
A torony hatalmas volt. Magasan az égbenyúlt, s a teteje a sötétségbe veszett. Sugár körbejárta, körbetapogatta a torony falát, de sehol nem talált bejáratot rajta. Falában olyan pontosan illeszkedtek a kövek, hogy felkapaszkodni rajtuk nem lehetett. Szinte tükör sima volt az egész.
(Te hogyan képzeled ezt a félelmetes tornyot? Milyenek a falai? Milyen alakja van?)
6. sötét torony, gyurma, személyes közlés
- Most aztán mi legyen? - sóhajtott Sugár. S mivel jobb ötlete nem támadt, leszakította napraforgós karkötőjét. A szövőmadár rögtön ott termett:
- Mit parancsolsz, jótevőm?
- Kedves, drága madaram, fel tudsz-e repíteni a torony legfelső ablakába?
- Ha csak ennyit kívánsz, legyen úgy! Kapaszkodj a lábamba!
S a madár addig csapkodott, amíg fel nem emelete Sugarat a torony legfelső szobájának ablakába, majd úgy tűnt el, ahogy jött.
Sugár az ablakból egy óriási terembe lépett. De nem is terem volt az, mert ahogy belépett, azon nyomban semmivé foszlottak a falak! Egy fantasztikus kertben találta magát. Minden ragyogott és csodálatos, harsány színekben pompázott! Madárdallal és édes virágillattal volt telítve a levegő. S a tisztás közepén egy roskadásig terített asztal állt. Öröm, boldogság és megelégedettség töltötte el. Kényelmesen leült az asztalhoz, és egy jóízűt falatozott. Aztán friss patakvízzel oltotta szomját. Majd kifeküdt a rétre, mint aki jól végezte dolgát.
- Miféle sárkány? - mosolygott magában. - Biztosan a király találta ki az egész történetet, hogy senki ne akarjon ide jönni többé soha! Micsoda dolog ez?! Legszívesebben lecsavarnám az orrát! De inkább itt maradok, és megőrzöm magamnak ezt a helyet! Majd pont egy ilyen irigy királynak teszek szívességet! Itt aztán sosem fogok hiányt szenvedni semmiben - feltápászkodott, és visszament az asztalhoz, hogy még jobban megtömje bendőjét. Amikor ismét jól lakott, megint kifeküdt a rétre, a virágok közé. Hát, egyszer csak elkezdett nagyon trüszkölni! Csavarta az orrát az egyik virág illata! Ahogy kihúzta a zsebéből a zsebkendőjét, hogy abba tüsszentsen, kirántotta a műanyag zacskót is, amiből a pockot szabadította ki! Abba meg rögtön belekapott a szél, és vitte magával, mintha soha meg sem akarna állni!
- Ejnye, no! Nem úgy van az! Az én kertemben nincs helyed - szólt és felugrott Sugár, hogy a zacskó után szaladjon. Egészen addig kergette, amíg a tisztás egy eldugott szegletében a zacskó fel nem akadt egy ott árválkodó, megkopott, ócska tükörre.
Ahogy közelebb ért, gondolta belenéz. Megnézi, ahogy keble dagad a büszkeségtől, ahogy szeme ragyog a boldogságtól! De mikor belenézett, fekete és üres tekintet meredt rá vissza. S a tükörben az Alsóvilág leghatalmasabb sárkányát látta, ahogy az a hasát fogja a nevetéstől.
Akkor aztán Sugár szörnyű haragra gerjedt, és összetörte a tükröt! Ahogy a szilánkok széthullottak, a gyönyörű kert is széthullott. Csak Sugár maradt és az Alsóvilág leghatalmasabb sárkánya. Szemtől szemben. Nem sokat teketóriázott Sugár, előkapta a kardját, és egyetlen csapással levágta a sárkány mind a hét fejét! Ahogy a sárkányvére a padlóra csöppent, a torony remegni kezdett és hatalmas robajjal összedőlt. A sötét árnyék, ami betakarta a birodalmat szertefoszlott.
Sugár a Csodakertben ébredt. A színek élettel telik, a madárdalok lélekemelők, az illatok semmihez sem hasonlíthatóak voltak. Egészen más volt, mint a sárkány tornyában. Felszabadítóan örömteli érzés volt ez. Könnyed, hétköznapi varázslat, mely lecsendesít, melyet mindenkivel meg kell osztanod.
(Te hogyan képzeled? Milyen lények vannak? Milyen színek? Formák?)
7. Csodáskert, személyes közlés, akvarell és viasz
Sugár is így érezte, ezért felkerekedett, hogy elvigye az öreg királynak a jó hírt. A torony ledőlt, a sötétség megszűnt, a kertbe újra bárki bemehet!
De nem kellett ezt a hírt vinnie! Mert az egész birodalom már erről beszélt! Úton-útfélen megállították, és töviről hegyire el kellett mesélnie az egész kalandját. Mindenhol megvendégelték, ölelték, gratuláltak neki, hálálkodtak az emberek. A palotánál igazi, az új királyhoz méltó fogadtatásban volt része: fanfárok harsogtak, lovas katonák tisztelegtek, hercegnők, hercegek integettek, ujjongtak. Mind látni akarta, mind személyesen szerette volna megköszönni neki a segítséget.
Az öreg király látta, hogy Sugár szeretettel és tisztelettel fogadja az emberek jókívánságait. Látta, hogy jó és igaz lesz a birodalom új királya. Ezért egy cseppet sem bánta, hogy koronáját át kell adnia.
Sugár azóta is a birodalom legjobb szívű uralkodója. S szívénél talán csak a bölcsessége hatalmasabb. De aki nem hiszi, járjon utána!
8. koronakészítés, indirekt közlés
2014. vizuális nevelés vizsga
Sablik Henrik