Egyszer volt, hol nem volt, piramisok homokja őrzi csak emlékét, élt egy király. Életét a népének és országának ajándékozta. A nép pedig úgy tartotta, ha a király egészségben és jó erőben van, akkor gazdag és erős lesz az ország is. Így a nép is vigyázott a királyra, s a királynak sem volt fontosabb dolga, minthogy egészséges ételeket egyen, és rendszeres tornával megtartsa jó erejét.
Igen ám, de volt ennek a dolognak visszája is! Mert a nép bizony, nem tartott igényt rozzant királyra! Így ha a király megbetegedett, vagy csak egy kicsit is gyengének látszott, próba elé állították! S ha ott nem felelt meg, életével kellett átadni a koronát a következő királynak.
Egyszer egy sötét éjszakán ellopták a király szívét, míg ő aludt. Lett is nagy riadalom másnap reggel! Rövid tanácskozás után kihirdették: hét nap múlva a királyt próba elé kell állítani, ha nem lesz meg addig a szíve!
Szomorkodott, búsult a király. Szíve nélkül teljesen tehetetlen volt. Sem ezt nem merte, sem azt nem akarta tenni. Így nem történt három napon át semmi. Még az ágyából sem szállt ki. Aztán a harmadik nap éjjel valami kaparta a hálószobájának ajtaját. A király odacsoszogott és beengedte. Egy macska lépdelt be az ajtón, és köszönés nélkül rákezdett:
- Libika, a macskaboszorkány vagyok. Ismerem bánatod, és tudom gyógyírod! Ha teljesíted három kívánságom, elmondom neked, kilopta el a szívedet!
Mi tehetett a király, bánatos fejébe jobb gondolat nem jutott, elfogadta az ajánlatot.
- Első kívánságom – mondta a macska -, hozd el nekem egy olyan állat máját, amit magad öltél meg.
A király rögvest összekürtölte az udvartartást egy gyors vadászatra. Kiengedte a kutyákat, és felpattant a lovára. Parancsba adta, hogy bármit látnak is, csak ő lőheti le! De olyan nagy dirrel-durral csörtetettek végig az erdőn, hogy végül csak egy apró verebet tudott lőni a király. Elvitte a macskának. De az csak megrázta a fejét:
- A vadászatra ne vigyél magaddal se kutyát, se társat, se fegyvert!
A király az orrát lógatva ballagott vissza az erdőbe.
- Hogyan ölhetnék meg egy állatot a puszta kezemmel? – bánkódott. Leült egy kidőlt fatörzsre, hogy kisírja magát. De hirtelen egy farkas ugrott rá, hogy kettéharapja őt.
Több sem kellett a királynak! Megragadta a farkast, és úgy a földhöz vágta, hogy az menten ki is lehelte a lelkét! Na, akkor a király kivette a farkas máját, és azt vitte a macskaboszorkány asztalára. Az meg csak megnyalta a száját, és ennyit mondott:
- A második kérésem, hogy készíts nekem bölcsőt!
A király fejszét ragadott, kiment az erdőbe, és a legszebb fát kivágta. Az ágakat levágta róla, majd a törzséből olyan bölcsőt faragott, hogy még ezer évig azt próbálták utánozni! De a macska csak megrázta a fejét:
- Fonálból sződd a bölcsőmet!
A királynak sejtelme sem volt arról, hogyan kell fonálból bölcsőt készíteni. Elment hát az öreg könyvtárba. De hiába kutakodott, hiába keresgélt, nem talált ott semmit. Éppen mikor az első könnycsepp gördült volna ki szeméből elkeseredésében, egy vénséges pók ereszkedett mellé:
- Miért ilyen bánatos, urunk királyunk, országunk szíve-lelke?
Elmesélte a király, hogy fonálból kell bölcsőt készítenie a macskaboszorkánynak, de nem tudja a módját. A pók felnevetett: - Mi sem egyszerűbb ennél! – és azzal a király két tenyere közé sűrű hálót szőtt. Ej, de megörült a király! Szaladt is vissza a macskához, hogy a fonálbölcsőt megmutassa neki. Amikor a macska meglátta, csak befeküdt a bölcsőbe, és így szólt:
- Harmadik kívánságom, hogy vigyázd álmom, és ringass, amíg alszom! Ha valami megzavarja édes pihenésem, sosem tudod meg, kilopta el a szívedet!
A király három napig ringatta őt, hol némán, hol dúdolva. Mikor a harmadik nap estéjén végre felébredt a macska, ezt mondta neki a király:
- Gondoztalak, ringattalak, most már áruld el, kilopta el a szívem!
- A szíved az egyszarvúnál van. Tudom, hol találod meg, csak követned kell!
Azzal a macskaboszorkányt bevette magát az erdő sötét sűrűjébe, a király meg a nyomát próbálta tartani. Egyszerre csak odaérnek egy tisztáshoz. Rajta az egyszarvú aludt.
- Valódi alakja csak a holdszivárvány fényében látszik. Ha kiolvasod szememből a varázsszavakat, te is képes leszel meglátni! – dorombolta Libika.
A király belenézett a macska fénylő szemtükrébe, és ezt suttogta:
- Tapetum lucidum.
Ahogy ezt kimondta, a holdszivárvány felragyogott. S a fényben, az egyszarvú helyén, egy gyönyörű lányt látott feküdni.
Fotó: Kopasz Krisztián
A király odalépdelt a lány mellé, és a tolvajtól, a szívéért cserébe, egy csókot lopott! Menten érezte, szíve újra a helyére került, mert az rögtön akkorát dobbant, hogy még Bergengóciában is meghallották! Na, erre már a lány is felébredt. S mivel mégis csak ő lopott először, átkarolta a király nyakát, és visszacsókolta: - Te az enyém, én a tied!
Másnap hatalmas kürtökkel, dobokkal és trombitákkal tették közhírré az ország minden szegletében, hogy a király megtalálta a szívét, s hogy a menyegzőre várják az ország lányát-fiát! Hatalmas lakodalmat csaptak, az is elment, aki letagadta, táncoltak és múlattak, még a macskaboszorkánynak is jutott tejföl!
És boldogan életek tovább együtt az ország, a nép és egymás nagy örömére.
Kapcsolódó ismeretek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szed-%C3%BCnnep
http://hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%A9rnalevev%C5%91s_j%C3%A1t%C3%A9k
http://hu.wikipedia.org/wiki/Felis_silvestris_lybica
http://www.origo.hu/tudomany/20100309-a-kornyezet-az-allatok-szemevel.html
http://onmegvalositas.hu/blog/szurke/totemallatok?page=1
http://www.felsofokon.hu/kollat-gyula-blogja/2012/08/27/holdszivarvany-a-mennydorgo-fust-felett
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bergeng%C3%B3cia