Két csillag ugrott a Földre.Más helyre, de azonos időben.Kalandot kerestek, s leltek,ahogy egymásba többszörbeleszerettek.   Számtalanszor, sokféle módvágyta egymást tünde s kobold,faun és nimfa...Nem volt soha két egyformaszerep,szerelmi gőzt eresztő szívszelep!   A mese és…

Csak az zavar, nem értem, mi a baj! Mert ha érteném,elmémmel legyözném. És ha ez a halálom,akkor se bánom.Nevetve táncolok,s a Tréfamester arcába csapok. Vajon idetartja a másikat? Az életet, mi Veled oly jól halad? Vagy tán angyal vagy,de nem megmentő,hanem kisérő,édesitő?…

Öreg házak nyáresti lehelletében fürdöm, ahogy az aranyszínre festett falakon suhan árnyékom.gyönyörű könnyed érzéscsak ennyi, de Neked adom