Csak az zavar,
nem értem, mi a baj!
Mert ha érteném,
elmémmel legyözném.
És ha ez a halálom,
akkor se bánom.
Nevetve táncolok,
s a Tréfamester arcába csapok.
Vajon idetartja a másikat?
Az életet, mi Veled oly jól halad?
Vagy tán angyal vagy,
de nem megmentő,
hanem kisérő,édesitő?

Zavartan haladok,
Beléd kapaszkodok.
S bármi is ez,
most és akkor is Veled álmodok életet.
Mert van, amit tőlem az Isten sem vehet.