Zsongó zsibongó zsizsgő zsarátnoklángolva parázsloktűzben égek fázok temérdekösztön tör belőlemölem igazán lazánérezd testem sóhajátakarom falom habozsolom harapomez az, amit kerestemcsak lestem, vártam a múló pillanatot, mit majd egyszer elkapokkapaszkodok beléd, hajadbaúgy…

 Ó, Kedvesem... Mikor egy kilátóról szemlélem a tájat, s csak a szemem szab határt távolságnak, mit felfogok. S látom a dombokat, a rögös utat, az erdőirtást, s rengeteg nyomot, mit emberi gondatlanság okozott... s látom aházakat, füstölő kéményt, romba dőlt pajtát,…

megunni egyszer a változást megunni egyszer az álmodást megunni egyszer a végtelent megunni mindent, mi valamit jelent   megunni először magamat, aztán megunni a csillagokat, megunni állatot, embert, a mezőt, óceánt, a tengert, megunni a dombokat, hegyeket, az egész zavaros…