halk fodrokkal nyelte a mámor illatát az óceán.- egyetlen könnycseppedtől sós lennék - sóhajtott,mikor megérezte az elragadó ízt.s hatalmas hullámkarjaival városokat söpört el,hogy megölelje az édes fuvallatot.

Hajnalodik. Most mégis más. Most rád gondolok.Figyelem, ahogy a Nap percről percre magasabban van.Csak ülök, és az jár a fejemben, amit a telefonban mondtál.Hogy én… hogy mi… hogy engem…A reggeli friss szellő csípi az arcom. Fáradt vagyok.Mindenhol az arcodat…

a keserűség szívemben úgy olvad, mint karamella cukor nyelvemen. nyálam vérem, torkom ereim, s gyomrom a sejtek. lázas látomásban táncolok. testem ritmust ver az íztől, mi teljesen eláraszt. tüzet képzelek, kántálást, magából kiforduló elmét, mit az Univerzum végtelensége…