lángokban állok!de mit kezdjek tüzemmel?!magam emésztem magamelrejtőznék, mint világbólkiábrándult remete.valaholsehol erdőn, városon túlreménykednékéhen szomjan fázvavárnám, rám találjontitkos nyomaim követveszívdobbanással lépveérne csak elhogy belém suttogjaszerelmes…

ha összeomlokTe állj szilárdanNem kell, megtartshagyd leomolnia régi falat,különben útban maradne védj,hagyd, rám essena jégesőha fájdalomtólszisszenek,ne dorgálj meg!építs kunyhót,hová magamtólmehetekha tűz éget,s kiáltok,könnyed oltsaa lángotbárhogy fáj,hagyd,teljesen…

szívem két dobbanása közöttte töltöd be az űrtazt kívánom, bár ne lüktetne tovább