- Te jó ég! Mi volt ez? – kérdezte a karbantartó az aktus után. Hangját a csodálat, a döbbenet, és a katartikus orgazmus-sorozat színezte dallamossá.
- A sped utóhatása – mondta nyugodtan, háton fekve, bal kezét a tarkója alatt tartva.
- Te jó ég! – és felszabadult nevetésbe hullámzott át a lány.
- Kérsz egy mentolt?
- Kösz. Most még nem – próbált megnyugodni. Apró kuncogássokká csillapodott a testi-lelki fodrozódása. De a vigyort nem tudta levakarni arcáról. Hülyén érezte magát. Három órája riasztották, mert a központban a szennyezés durva eltolódását jelezte a megfigyelőrendszer az Ezeréves-blokk egyik tizenharmadik emeleti lakásában. Most meg itt röhög minden egyes sejtje egy ügyintéző fekvőjén.
- Eddig csak hallottam erről a cuccról. Mi ez tulajdonképpen?
- Drog – szívott bele a mentolba Kiss. – Természetes anyagokból készül. Kivonata minden vacaknak, amit valaha is felfedezett az ember a növényekben. Olyan tudatmódosító, ami egyszerre nyit meg, gyorsít fel és tesz érzékennyé. Kurva drága.
- Káros?
- Káros? Nem tudom. Nem hinném, hogy lenne bármi károsabb ezen a bolygón, mint a városi élet – egy laza slukkal adott nyomatékot véleményének.
- Ne haragudj, de még nem voltam sosem ennyire közel egy ügyintézőhöz. Kérdezhetek a munkádról?
- Ne szabadkozz. Nem. – tudta, mi jön most. A lány megsértődik, mert azt hiszi, a szex feljogosította a bizalmaskodásra. Majd próbálkozik még egy kicsit, hátha kiszed belőle valami használható vagy érdekes információt, aztán amikor minden módszer kudarcba fulladt, felöltözik, és elmegy.
- Adj egy mentolt.
- Kezdődik – gondolta, miközben odanyújtotta a dobozt, és ő is kivett egy szálat.
A frissítő íz végig bizsergette nyálkahártyájukat, hörgőiket, és betelítette teljesen a tüdőket.
- Legszívesebben örökké csak beszívnád – sziszegte a lány, ahogy kiengedte orrán a mentol illatot.
- Zuhanyozhatok? – fordította fejét Kiss felé.
- Hol él ez a csaj? Vizet már jó ideje csak palackban vásárol minden jobb érzésű ember!
De végül csak ezt mondta ki:
- Fertőtlenítőm van – dobott hozzá egy türülközőt az ágy mellől.

- Készítek neked vacsorát! – mondta vidáman a lány, amikor plüssbe csavarva kilépett a tisztálkodóból. Könnyedén libbent a hűtőhöz, mintha táncolt volna. Kiss a mezítelen lábfejet, a fényes lábikrát bámulta.
- Azt hiszem, csak színes fehérje turmixot tudok neked adni – kacagott fel, ahogy a hidegszekrénybe dugta fejét. – Te mik ezek a címke nélküli palackok?
- Szesz.
- A piros?
- Szesz.
- És a zöld?
- Mondom: szesz.
Becsukta a hűtő ajtaját, és az ágyon fekvő férfira nézett.
- Te, én csak azt szeretném megtudni…
- Most csak menj el – szólt határozottan.

(megrendelő: NaturChemical téma: NeoMenthol /spot #1)
A képen madártávlatból egy várost látunk. A kamera iszonyat gyors tempóval közelít a város közepe felé. Amikor eléri egy lapos tetejű toronyház tetejét, a kép ketté válik középen, pont ahol a ház pereme van. A baloldali képen tovább zuhan a kamera az épület mellett, a jobb oldalon, a háztetőn egy ember elővesz a bal felső ing zsebéből egy doboz mentolt, lazamozdulattal a szájába pöccint egy szálat, megpörköli a mentol végét, és egy nagyot slukkol. A bal oldali képen a kamera földet ér, összetörik, a kép elsötétül. Egy szöveg jelenik meg: ”Friss levegő a zsebedben.„. Egy mély férfi hang szólal meg az utolsó másodpercben: „Feldob és elpusztít!”.