10 év múlva:
Késik! - mondta Kecsketojás.
Vagy már elment! - mondta Hétfülű.
Vagy késik! - mondta Kecsketojás.
Vagy már... De már itt is van! Késett! - mondta Hétfülű.
Igen. Én... - mondta ő.
Tudjuk, már egyszer bemutatkozott! - mondták.
Itt van? - kérdezte.
Mi? - kérdezték.
Hát, amit kértem! - mondta.
Ja! Az itt! - mondták.
Ideadnák?! - kérdezte.
Igen. - válaszoltak.
Akkor? - kérdezte érdekes hangsúllyal.
Ne! - mondta az egyik.
Jó! És hogy szerezték meg?
Nehezen.
Elmondanák a történetet?
Igen. De miért?
Mert kíváncsi vagyok rá!
Rendben! - és belekezdtek a történetbe.
Először a 49-es villamossal mentünk néhány megállót, majd a kék metróra szálltunk. A továbbiakban még a 16-ost, 86-ost, 7-est, 7A-t és a HÉV-et is is használtuk. Ekkor már teljesen el voltunk tévedve. Barátomnak, Kecsketojásnak remek ötlete támadt:
Menjünk taxival!
Jó, de hová? - kérdeztem tőle furfangosan.
Hát oda! - mutatott bármerre.
Rendben, ebbe én is beleegyezek! - mondtam.
(A mesélés innentől kezdve áttér egyes szám harmadik személybe.)
Tehát taxiba szálltak, és odamentek.
Most már azt sem tudták, hogy a szélén vagy a közepén vannak-e a semminek.
Most már az sem tudjuk, hogy a szélén vagy a közepén vagyunk-e a semminek! - mondtam illetve mondta Hétfülű nyúl.
A hó nem esett, tehát tél nem volt. Tűző Nap és nagy meleg sem volt. Nem volt lucsok, nem volt sár, nem volt tavasz. (Nem volt nyár!) Nem volt ősz sem, mert nem voltak kopasz fák. Sőt, semmilyen fák nem voltak. Nem volt hideg, nem esett eső.
Vajon milyen hónap van? - kérdezte Kecsketojás.
Még nincs hó'nap! Még csak tegnap va'! - mondta egy félresikerült paraszt, aki éppen a beton utat szántotta.
Szasz, Köcsög! - szólította meg Hétfülű nyúl kissé barátságtalanul, de legalább nagy betűvel.
Üdvözlöm Önöket Eme Barátságtalan, De Mégis Kihagyhatatlanban!
Örülünk, hogy itt lehetünk. - mondták. De pont úgy hazudtak, ahogy szoktak.
Jó, én is így gondoltam! - válaszolta a furcsa idegen. (Pedig valójában ők voltak az idegenek.)
Segítene nekünk? - kérdezték.
Nem. Miben?
Időapó vasfogát szeretnénk elhozni.
Rajta.
Segítene?
Biztos, hogy igazat mondanak?
Hát persze! - mondta sértődötten Kecsketojás.
Csak annyit mondhatok, keressék a Nap fiát, ki száz sánta bika vadságával, és hatvan kiherélt köszörűköves erejével bír!
És hol?
Azt meg már én, azt nem én, én nem tudhatom! - mondta, és eltűnt.
Ah! - sóhajtottak, majd elindultak valamerre. Több napba telt, míg átkeltek rajta.
Sikerült! - kiáltott fel örömében Kecsketojás, amikor végre túl voltak a szélén.
