Mikor erre az érzésre gondolsz, mi jut először eszedbe?
Egy gyermek, ki az orrában turkál?
Esetleg egy büdös zokni?
Nem undorító-e az, ahogy napról napra itt olvasod legbensőbbemet?
Nem undorító-e az, hogy ide teszem elétek magam, úgy ahogy vagyok?
Nem undorító-e az, ahogy falod a gondolataim, érzéseim, s ha keserűt vagy romlottat találsz engem hibáztatsz a falatért?
S mondd, nem undorító-e a poshadt szagú magány? Undorító-e a kígyó fényes bőre?
S nem undorít-e a rohadó lábú koldus az út szélén? Nem undorító, ahogy elfordítod fejed, mikor elmész mellette?
Undorító-e az, ahogy a több napos tetemre ráborul a szerető?
Undorító-e átvágni egy állat torkát, és máját jó ízzel megenni?
Undorító-e egy halott, akit vonat tépett szét?
Undorító, vagy csak téged taszít?
Nem undorító, hogy a nők vattát tesznek lábuk közé, s a férfiak közösüléshez birkabelet húznak?
Undorító-e a saját hányásában fetrengő? Ha részeg, ha beteg... undorító-e?
Nem undorító az, ahogy mindennap leülsz a tv elé vacsorázni, s azt nézed, mily szerencsétlenségek vannak a nagy világban?
S nem undorít-e a pénz édeskés szaga, mely átitatja a világot?
Undorít-e két összemosott férfi test, ahogy szívük tüzet szít?
Undorító, vagy csak téged taszít?
Undorító-e az, ahogy ezt a választ írom neked, kihasználva fölényem?
Undorító-e, hogy azt mondom: fölény?
Undorít-e saját mocskod? Társad, gyermekeid mocska?
Undorít-e a kosz, ami az utcákon van?
Undorító-e, hogy addig cibálom ezt a szót, amíg elveszti lényegét?
Nem undorító-e az, hogy szemébe hazudsz a másik embernek?
S undorít-e, hogy magadnak is hazudsz?
Undorító-e a mindent elsöprő vágy? Undorító-e az esetlen vágyakozás?
Undorító-e a szag, ami az öregekből jön?
S undorító-e megsimítani a haldokló fejét?
S nem undorít-e az, ahogy géppel tartjuk életben őket?
Undorító-e a gyász, s a gyász utáni osztozkodás?
Undorító, vagy csak téged taszít?
Undorító, undorító, undorító... undorító-e egy nyílt seb, vagy egy nyílt vallomás?
Undorító-e egy hazug ember ölelése?
Undorító-e a kisegér vagy a medúza? Undorító-e a pók vagy a csótány?
S vajon, undorító-e az ember?
Undorító... vagy csak engem taszít?
Undor
2010.03.11. 20:25Címkék: versek filo
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.