sétálj velem
bizonytalan
a lépésem
lassan emeled
lábad, pedig
nem fáradt
egyről kettőre
együtt haladunk
kapaszkodj!
összefonva karunk
s ha már százat léptünk,
nem félünk
könnyedén ugrálunk,
felcseréljük lábunk,
hátra felé megyünk,
vagy csak leülünk,
megállunk, nézünk
s köszönünk egy idős párnak,
akik egymásra támaszkodva
járnak
sétálj velem
2010.03.28. 09:50Címkék: versek múzsa bandi korridor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyomejoko.blog.hu/api/trackback/id/tr401874281
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.