Gyűlőlt világban magam is idegennek látom.
Tompán zúgva kívánom halálom.
Undorba zárva rántom el fejem,
kedves csókod most túl édes nekem.
Levegő karmolja zsibbadtra hártyám,
szemem, orrom viszket, nem vagyok szép látvány.
Elbújnék messze, ahogy csöppen a takony,
ing,zsebkendő,bármi!
Tüsszentek, és hagyom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
