A harmadik évezred elejére a média mindenkit elvakított. Hirdetések, filmek, hírek mind eszközök voltak a befolyásolásra. Nagyra növesztettek apróságokat, közel hoztak messzeségeket, hogy az emberek figyelmét eltereljék, hogy azok elfelejtsék jelnek értelmezni a jelenségeket. A médiumokból folyó hatalmas jelentéktelenségeknek köszönhetően az emberi értelem olyan információkkal találkozott, mintha egy mikroszkóppal a szemünkön próbálnánk az utcán sétálni. Sokkoló, fárasztó és értelmezhetetlen jelzések tömege, melyet szórakoztatónak szánt ostobaságokkal döngölnek az ember tudattalanjába.

A városban lakókat szabad embernek, homo libertas-nak nevezte minden médium azóta, hogy az „Az érzés Te vagy!” felmérés bebizonyította, a gazdasági túlpörgetettséget csak az ember egyik legnagyobb vágya által, a szabadság utáni vágyakozással lehet tovább vinni. A nemzetközi kereskedelmi kamara világkampányt indított, hogy a szabadság érzését a fogyasztás szabadságává szűkítse. Az üzenet ennyi volt: bármit megvehetsz.

Így a szabad embereket birkaként terelték a fogyasztói rendszerbe. Egyik irányból az óriásira növesztett kicsinységek, az érzelmileg negatívan manipuláló hírek elektromos pásztorként vették körül őket, míg a másik irányban egy tökéletesen felépített, azonban hamis szabadságkép hívogatott. A rendszer elérte a célját, a szabad emberek kiszolgáltatottságukra hivatkozva sosem lépték át a biztonságosnak gondolt határaikat. A szabadság eltorzult eszméje rabságba zárta őket. S a műsorok, mellyel szórakozás címén agyukat barázdálták, csak ezt erősítette bennük.

Az emberek úgy vesztettek háborút, hogy arról sem tudtak, harcolniuk kellene. Sokan voltak olyanok, akik megcsömörlöttek, s tévesen értelmezett érzelmek helyett inkább a közönyt választották. A médiahasználat egyre nőtt, és az emberek egyre inkább csak azt vették észre, amit becsatornáztak a fejükbe.

A nem-rendszeres médiafogyasztók szegmensében azonban erősödni kezdett egy szélsőség. A világhálózaton keresztül szervezkedő csoport tagjai magukat flegmatistáknak nevezeték. A kommunikációs csatornákon érkező információk iránt teljes közömbösséget hirdettek, és különleges, extrém cselekmények segítségével eltúlzott érzelmeket generáltak, hogy a sokk felnyissa a többi médiafogyasztó szemét is. Álláspontjuk az volt, hogy a média nagyító hatása túlfeszítette az emberi lelket, kibillentette egyensúlyából, és torz állapotba, a mindent be- és elfogadás állapotába kényszerítette az embert. A salak már nem ürült ki, hanem része lett az életnek.

A flegmatisták legdöbbenetesebb akciója, melyet Forradalom néven szerveztek meg, a következő volt: egészséges állatokat kezdtek – orvos szakemberek segítségével – csonkítani, hogy azok szánalomra méltóak legyenek, így még szerethetőbbé váljanak. Az úgy nevezet aikido pr-stratégiát követve a média átengedte nagyító lencséjén a támadást.

A Forradalom által a flegmatisták híresek lettek. A média csatornái szűretlenül ontották magukból a flegmatistákról szóló híreket, múltbeli vagy tervezett akcióikat. A népszerűség szponzorokat, értékes reklámfelületeket hozott a flegmatista eszmét felvállalok számára, ami ezáltal szolgáltatások és termékek védjegyévé vált. Az akció, melyben a flegmatisták döntő többsége részt vett, kudarcba fulladt, mert a média hatalmasai világdivattá formálták, Lázadás néven.