Most kicsit hagyom magam, hogy gondolatok zuhanjanak ujjaimon keresztül megörökülni. De vajon az örökkévalóhoz mérhető-e az elektronika vagy a papír? Megmaradhat-e jobban így, egy pillanatban, agyam húsa által felfogva, mint amúgy? A végtelen dimenziókban nyugtalan remegve. Ez a dilemmám mindörökkön, mikor írni kezdek.
Talán lényegtelen dolgok ezek. Hiszen sem így, sem úgy nem gyakorol kisebb hatást létezése. S talán az egyetlen érdekes dolog benne, hogy elolvasva mások is felismerhetik lényegét.

Találkoztam ma egy magát hívőnek hívó hívóval. Vaksága egyedül az ártatlanság megszerzésében oldódott fel. Nyájas kígyóként tekeredett köré. S ahogy semmibe vette az igazság létezését, haragra gerjedtem. Kézen ragadtam az ártatlanságot, s tekintetemmel a gondolatárus lelkében félelmet ébresztve távoztunk. Csak évei miatt nem ragadtam meg hamis szavaktól táguló torkát. Bezzeg a pofátlanságot, amely szétválasztott minket! Gyűlölettől telve, önmagam megalázva taszítottam le pontban tizenkettőkor, hogy törjön össze gyalázatos képe!

Haragomat az igazságtalanság váltja ki. Olykor mérhetetlen erővel robban fel belőlem a tűz. S máskor, mint most is, űrben remegek, mint egy ki nem mondott gondolat.

Körben-körben karikában
Lenyelt parázs paripában

Hajtod, hajtod magad alatt.
A véges mégis távol marad.

Szívem ebbe belé hasad.

Hidegségtől reszketve kért a megalázott. Kóstoltam már ízét félelemteli, bizonytalan sorsának. Szeme szürkén pislogott a sötétség kapujában állva, szavai apró kavicsokként zuhantak a földre. A jobbomban néhányat felfogtam ezekből, s balommal szűkmarkúan elszámoltam vele. Ő még ettől a korcs igazságtól is áldottnak érezte magát, s angyalként látta az ártatlanság fényét ragyogni.

Imámimban a legnagyobb fényt engedem magamba, mit testnek elviselni csak lehetséges. Hagyom, hogy szívem boldogságának nyáron áradó folyója lemossa mocskomat. Homlokommal átölelem a világkerekét - annak minden szereplőjével és megfigyelőjével. Múlhatatlan örömöm sugárzom feléjük.

E mesék nem messze kezdődtek. Csak mikor az ártatlanság belefáradt az élet csúfságaiba, s én mocsokba öltem volna magam. A pokol küszöbén találkoztunk, s azóta el nem engedjük egymást.