Egyszer volt, hol nem volt, valamikor régen, amikor a macskák még bajuszpedrőt használtak, az ördög beleszeretett az okos lányba. Rút képivel egész nap illegett-billegett előtte! Mézes-mázos hangjával mindent ígérgetett a lánynak, csakhogy egy csókot kapjon tőle. 

De hát a lánynak nem volt nagy kedve, hogy az ördög szeretője legyen:

-          Ide figyelj, ördög, addig bíz nem adok neked sem csókot, sem ölelést, amíg ilyen szőrös vagy! Ha ezt akarnám, ölelhetném a szamarat is! – csúfolódott a lány.

Az ördög nagy búsan hazament, és leberetválta szőrét.  Majd újra meglátogatta a lányt:

-          Ej, te ördög! Addig bíz nem adok neked sem csókot, sem ölelést, amíg szájadból ilyen kénköves füst árad! Ha ezt akarnám, záptojást is csókolhatnék! – csipkelődött a lány.

Az ördög nagy léptekkel hazasietett, és ínyét jó füves báránylábbal bedörzsölte. Aztán megint elment a lányhoz:

-          Mit hiszel, te ördög? Addig bíz nem adok neked sem csókot, sem ölelést, amíg szarvak vannak a fejeden! Tán még kiszúrod velük a szememet!

Az ördög nagy mérgelődve hazament, és letörte szarvait, csakhogy a lány végre övé legyen. Mikor látta a lány, hogy az ördög bizony nem tágít, nem volt mit tenni! Most már aztán tényleg meg kellett csókolni! Hát ahogy szájuk majdnem összeért, a lány meglátta az ördög szemiben a gonoszságot! Úgy megijedt, hogy rögtön világgá szaladt elbújni.
Bosszús volt az ördög, mert a szerelem csak nem akart megoldódni. Felkerekedett hát, hogy megkeresse az okos lányt. Már hat világot bejárt, de nyomát sem találta. Mikor a hetedikben megállt egy tó mellett. Hát, annak tükrében meglátja szarvatlan, csupasz fejit! Mélységesen elszomorodott, mert hiába volt minden, most már biztosan sosem látja újra szerelmét. Ahogy ezt végig gondolta, bánatában a vízbe ugrott is, hogy beléfulladjon. Igen ám, de a tó fenekén meglátott egy hatalmas, csillogó gyöngyöt! Feltámadt az ördög vágya, hogy megszerezze azt. Hét nappal, hét éjjel úszott lefelé, mire megtalálta, és újabb hét nap, hét éjjel volt, mire a felszínre ért vele. Akkor aztán megrázta magát, s ördögbőre azonnal lepergett róla! A gyöngyöt két kezibe fogta, s úgy nézegette. Az olyan gyönyörű volt, mint szerelme orcája. Miként ez eszibe jutott, megint elszomorodott. S könnyes szemmel megcsókolta a gyöngyöt. S lássatok csudát, az rögtön átváltozott az okos lánnyá! Megölelték, megcsókolták egymást, hétvilágra szóló lakodalmat csaptak, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.