Egyszer volt, hol nem volt, még abban az időben, amikor a Föld még lapos korong volt, Jézus lejött a Mennyországból. Szerette volna megnézni, hogyan telik az ember napja, ezért egy kis faluba költözött. Hát, ahogy ott békésen éldegélt, egyszer csak a fülébe jutott, hogy három ember végtelen vitatkoznak arról, ki lássa először vendégül őt.
Az egyik, akinek aranyból és ezüstből volt a háza, bizonygatta: Jézus urunk megérdemli a földi gazdagságot, hisz ő a mennyek királya! A másik meg azt mondta, hogy csak fából és kőből lehet méltó és erős szállást adni Jézusnak. A harmadik pedig nem nagyon vitatkozott, egyszerűen kijelentette: - Réz és vas való neki, punktum! Mivel mindegyik az első akart lenni, sehogyan sem tudtak megegyezni.
Jézus, ahogy ezt megtudta, mindhármat meghívta magához vendégségbe, s felfestette a kapufélfájára: Ki utoljára marad, az lesz az első! Persze, úgy intézte, hogy azok egyszerre érjenek oda. Hát, ahogy elolvasták az írást, nem győztek egymás előtt egyre mélyebbre hajolni! Szinte löködték, úgy tessékelték befelé a másikat! De mert mindhárom az utolsó akart lenni, sehogyan sem tudtak megegyezni.
A harmadik napon már fájt a hátuk a sok hajlongástól, de még mindig taszigálták egymást. Épp arra járt Mátyás, a falu bírója:
- Mi csináltok ti? – nevetett fel hangosan, amikor meglátta a három görbe hátú jajongót.
- Szeretném, ha én láthatnám először vendégül Jézust, de ahhoz most utolsónak kell lennem – mondta a leghangosabb.
- Én is ezt szeretném! – nyögte a másik kettő.
- Hát, nem látjátok, hogy sem elsők, sem utolsók nem lehettek?! – csapott térdére a kacagástól Mátyás.
- Sem elsők? – ámult az egyik.
- Sem utolsók? – bámult a másik.
- Hát, akkor?! – egyenesedett fel a csodálkozástól a harmadik.
A bíró a végtelen butaság láttán megsajnálta őket:
- Karoljatok össze, barátaim, s egyszerre lépjétek át a küszöböt! – mondta szelíden, majd megemelte kalapját, és faképnél hagyta a másik hármat.
Azok majd elsüllyedtek szégyenükben, hogy ez eddig eszükbe sem jutott! Nem győztek bocsánatot kérni a másikaktól ostobaságuk miatt! Mikor csakhogy túl voltak ezen, megegyeztek abban, hogy most már közösen látják vendégül Jézust!
Másnap a falu közepén sátrat állítottak, és alatta megvendégelték a falu apraját-nagyját. Mikor aztán mindenki jól lakott, zenéért kurjantottak, és olyan dínom-dánomot csaptak, amilyet még nem látott a világ! Együtt mulatott kicsi és nagy, szegény és gazdag, csúnya és szép! Olyan csodálatos vidámság volt az, hogy úgy tartják, jókedvében még Jézus is táncra perdült!
Tán még ma is pörögnek-forognak, ha valamelyikük meg nem állt.
2013. március 18.
