gyémánt vésőm
csak a felszínt karcolja.
üveggolyó a Föld.
lelkem körbekarolja
"öleld, és ne öld!

szívekben szilánk szunnyad."
talán a szeretet...
megváltani nőt, férfit...
de leginkább gyereket.

bár lenne hatalmam hatni,
minden leplet letépni!
bár lenne erőm a változást
egymagam elérni!

dogmakultúrák sziklás repedésin
holdfénycsendben guggol a láng.
egy utolsó szikrát sercint:
ég veled halál! - így kiált.

a titok a magból kibúj,
nem rejtőz tovább a lényeg.
egyszer megértitek majd,
az élet

hulló levélen bélyeg