18+

megy a nagyúr szerteszét
megtöröli a bal szemét

nagyot nyújtóz jobbjával
harangot ver, lármával:

zúg a harang
búg a szél
a nagyúr jött
az étekért

nem is vár már ő többet
rögtön harap hold földet

tengervízzel öblíti,
majd törli bajszát
(így ni!)

zúg a harang
búg a szél
a nagyúr jött
az étekért

ketté harap mindenkit
vagy legalább a fejit
megrágja
(ez így nem járja!)

zúg a harang
búg a szél
a nagyúr jött
az étekért

továbbeszik a nagyúr
mohósága nem lapul

büszkén rág szét mindenkit
(a pofátlan mindenit!)

ekkor a hegyen
legkisebb fiú terem:
idefigyelj, te nagyúr!
utállak én piszkosul!
falj fel engem!
hegyestül!
étvágyad majd beléhűl!

zúg a harang
búg a szél
a nagyúr jött
az étekért

a teli szája csámcsog még,
de többre vágyik, nem elég

eltűn fiú, s az egész hegy
aztán simán hazamegy

zúg a harang
búg a szél
a nagyúr volt
az étekért
l
ledől odvas árnyékba
gyomrát igen fájlalja

gyorsan lenyelt kősziklák
belét széjjelhorzsolják

éles hegyük karmolja
bélbolyhait szaggatja

zúg a harang
búg a szél
a halál jött
a nagyúrért

kínok között kinyuvadt,
s a fiú végre kibújhat

tenyerét szélesre tárja
s tanulságnak ezt kiáltja:

Ó, képzelet!
Szabadon engedlek,
mint véres végbelet.