Ahogy benyitott rozsdás kapun, rögtön kinyomta a muzsikát füléből. Ma valahogy a szokásosnál is jobban elfáradt.
- Még hogy nem terheli a szervezetet… - és erőből vágta bele a fémgyűjtőbe az üres patronokat. A lépcső alján levette a futányt. Szeretett a hagyományos módon felgyalogolni tizenharmadik emeleti lakásába. Az ajtaja melletti öreg led-sor vörös és narancsságra színekben villogott.
- Basszus… Már megint! – az ideköltözése óta egyre jobban meggyőződött, hogy a lakónegyedet nem csak a stílusa miatt hívják Ezeréves-blokknak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a bejárat nyitva volt.
- A légkondicionálód szűrője csesződött el – csendült fel egy kedves hang, miután épp hogy belépett. Az ajtó mögött a karbantartók kívánatos egyenruhájában az eddigi legcsinosabb szerelőt fedezte fel, ahogy a kondicionálót reparálja. Már az összeszerelésnél tartott.
- Karbantartók. Imádnivalóak. Az egyik legjobb dolog, amit megállapítottak a hülye kutatások, hogy szívesebben fizetünk havi díjat a karbantartásra, és jobban elviseljük a biztonsági-magánlakbehatolást, ha a házhoz jövő szervizesek csajok – gondolta Kiss.
- Kész is van. Nem tudom meddig tart ki. Ehhez a típushoz már csak utángyártott alkatrészeket kapni – mászott le a formás overál a létráról.
- Nem baj. Szeretek javíttatni. Különben is, ez benne van a havi díjban, nem?
- De. Valamelyik fejes ezeket is bevállalta. Ostobaság volt – és gyöngy fogait villantva mosolygott.
Kiss összekapta magát. Tesztoszteron szintje sosem hagyta cserben.
- Mondd csak, szexszelünk egyet mielőtt elmész?
- Milyen udvarias vagy! – vetette hátra csomagolás közben a lány – Más csak annyit szokott kérdezni: dugunk? – majd felállt, és az ügyintéző szemébe nézett. – De ugye gyereket nem akarsz?
- Viccelsz? Be sem mérettem magam! – persze, hazudott. Az ügynökség kötelezően előírja a termékenységi vizsgálatot kétheti ciklusokban. Túl sokat használják a bioSpedet, túl sokat vannak a szabad levegőn, és túl sok emberrel lépnek kapcsolatba ahhoz, hogy a genetikai kódjuk módosulásait figyelmen kívül hagyják. A legutóbbi eredményeivel is tisztában volt.
- Egyre tökéletesebb – csettintett az orvos, amikor a leleteket kiértékelte.
De nem akarta megijeszteni a lányt.
- Jól van. Úgyis vége a műszakomnak. És az sem baj, ha egy kicsit maradok, hátha megint bekrepál a kondicionáló. A dioxid-szinteződ sem most volt cserélve. – kacsintott a szerelő.
Kiss hanyagul – lazaságnak álcázva fáradtságát – ledobta cuccait a narancssárga szövet fotelbe, és a hűtőhöz lépdelt. Miközben a lány behajtotta az ajtót, ő már a poharakba töltötte a mámorítót.
- Mintha még mindig kicsit be lennék gyorsulva – vette észre a ritmus különbséget. Felröhögött, ahogy eszébe jutott, mi szokott lenni ilyenkor az ágyban.
- Mi az? – kérdezte ártatlanul a lány, miközben kibújt egyenruhájából.
- Semmi – és idétlen mosollyá deformált röhögését egy korty mögé rejtette.

(megrendelő: Irányítók, téma: Vállalj gyermeket! /spot #1)
Egy gyermeket mutatnak. Hatalmas csillogó szemmel, nevető mosollyal arcán, s a kamera távolodik, egyre több látszik édes kis pufi testéből, ahogy kalimpál lábaival, karjaival. Egy uniszex hang, melynek frekvenciáját úgy állították be, hogy nőkre és férfiakra egyaránt izgatóan hasson, a gyermeket dicséri.
- Nézd, milyen csodálatos teremtmény! Örömből fogan, testedből születik!