A finom ujjak letörölték a férfi arcáról a könnyeket.
Összenéztek, s a nő lágy ajkaival megérintette a férfi kiszáradt száját. Érezték eljött az idő, mikor végre egymás iránt érzett vágyaik végre beteljesülhetnek!
Lassan és finoman haladtak a szerelem puha mezején. Tudták, hogy így még soha nem szerettek senkit, ennyire önfeledten és odaadóan! Ahogy érintették egymást, szinte hallották az apró érzék-szikrák pattogását.
Csodálatos volt, mikor végre együtt lüktetett a testük. Majd az öröm pillanatában együtt feszültek meg… Boldog ernyedtség lett rajtuk urrá. Nem szóltak. Ezt a gyönyört szavakkal csak elrontani tudták volna.
A férfi átkarolta a nőt. Meleg volt, és puha…
A szeretet órái után, együtt aludtak el…
Reggel a férfi ébredt fel elöbb. Felkászálódott az ágyról. Lenézett a még alvó nőre.
Talán boldog volt… Majd megfordult, megvakarta a tökét, és kiment hugyozni…
Megdöbbenve
2009.11.30. 22:37Címkék: írások gyökerek zökk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.