Írta: Sablik Henrik, Sablik Henrik azonos című műve alapján

A Hétfülű nyúl és a Kecsketojás arra számítottak, hogy megeszik őket, mert a gigászi pepita állatok földjére senki sem merészkedett a két őrülten kívül. A pepita állatok sajtót préseltek, amikor megjelentek.
A vadak nem vették észre Hófehérkét és a hét törpét.
A nyúl bevágódott az első bokorba, és elvégezte a dolgát.
A tojás, hogy ne ismerjék fel, néger spirituálékat énekelt, miközben indián csíkokat festett hátsó felére, de a vadak ellen ez semmit sem ért. Felismerték őket, mert már szerepeltek a tévében.
A pepita állatok támadásba lendültek, kezükbe fogták újonnan lopott hangkazettájukat, melyre egy csata zajai voltak felvéve. Kecsketojás ezt nem hagyta annyiban. Hogy kevesebb ellenállásba ütközzenek ellenfelei, leütötte társát, Hétfülű nyulat, majd elővette a sajt befőttet, és a benne lévő csillámporból nagyot szippantott. Ettől elkábult.
A két őrült a vadak beszélgetésére ébredt:
-    Hova tegyem őket? – kérdezte az alacsony kopaszodó pepita állat.
-    Imre – mondta egy dagadt köpcös állat.
-    És ki fog mérni? – kérdezte egy alkoholista állat.
-    Elemér – mondta ő.
Ez a nyamvadt rikácsolás idegesítette őket, ezért aztán nem beszéltek többet.
Ezek után a Hétfülű nyúl és a Kecsketojás haza küldtek egy levelet a végrendeletükkel, egy buszjeggyel és egy adag kompóttal együtt.
Jól számítottak.