pillantással harapok beléd
mert az illatod már rég nem elég
szivárvány ízű minden falat
nyelvem Tőled virágba fakad
nyelőcsövem kígyóként táncol
s már gyomromban a zsibongó mámor
Benned emésztem magam
s én magányomban Téged
sejtjeimben olvadunk eggyé
végleg
