mindenki menjen ki
vigyetek magatokkal egy-egy varázstárgyat
Szerelmem már éppen hogy csak kifér a kijáraton
magamra maradok, szolgaként egy fura magas férfiszörnynek
vékony, csontjai kiállnak, kézfeje hatalmas és erős
szeret átölelni, úgy alszik
kibújok karjaiból, a tarkójához kerülök
apró, halszerű csont késemmel lefejtem nyakáról a bőrt és húst
csigolyáit elfeszegetve levágom fejét
