Egyszer volt, hol nem volt, történt valamikor régen, hogy Magyarországra váratlanul lehullott a hó. Már vagy háromszáz napja is volt annak, hogy az emberek ilyet láttak! Nem csoda hát, azt sem tudták, mit kezdjenek vele. Voltak, akik tanácstalanul bámulták, értetlenül nézték, de olyan is akadt, aki bosszankodott miatta. Özvegy Markos Tamásné is ilyen volt. Ő, mikor reggel kilépett az Istenhegyi úton fekvő bérház kapuján, rettentő mérges lett! A járdán majd tíz centiméter vastagon terpeszkedett ez a levegőből szakadó, fagyott, koszos lé! Úgy, mintha övé lenne az egész világ, vagy legalábbis az Istenhegyi út! Nem sokat tanakodott az özvegyasszony - a ház gondnoka ként nem is ezért fizették! - kapta magát, és olyan szorgalommal lapátolta a havat, mint a kerek képű óvodások a süteményt!

Éppen hogy végzett volna a munkával, amikor váratlanul egy busz állt meg a ház előtti buszmegállóban. De az úgy megállt, mintha soha többé el sem akarna onnét menni! Mert az özvegyasszony bizony, az összes havat a buszmegállóba, az úttestre lapátolta. Ej, de mérges lett a buszvezető! Az egész várost végig vezette! Kikerülte az elakadt kocsikat és a jeges úton átrohanó gyalogosokat, átverekedte magát a legnagyobb dugókon, és pont egy ilyen akadály miatt nem tudja az utasokat továbbvinni?!

De az özvegyasszony se volt szégyellős! Kiabált, toporzékolt, aztán meg sírt-rítt, hogy hová máshová tehette volna azt a rengeteg havat, ami ilyen váratlanul, és szokatlan módon, a tél közepén pont az ő házának járdájára esett?

Ez szócséplés talán még három télen át is tartott volna, ha a buszról le nem száll a legkisebb fiú. Mert ahogy az leszállt, rögtön egy hógolyó gyúrásába kezdett. Egyre nagyobbra és nagyobbra dagasztotta azt, míg végül egy hatalmas gömb kerekedett belőle a megállóban. Aztán egy újabb gömb formálásába kezdett, majd még egybe, míg végül a hó teljesen elfogyott, csak egy óriási hóember maradt.

A hóember pedig, hogy a kiabálás abba maradjon, az özvegyasszony száját egy hógolyóval betömte.

Ha ez nem így lett volna, akkor még most is ott ülnék az Istenhegyi úton elakadt busz hátsó ülésén.