Kedves Zoltán!

Az általatok küldött anyag feldolgozását most nem tudom vállalni.
Az olvasottak után végig gondoltam a dolgot, és nagyjából 10-14 napot kellene egyhuzamban dolgoznom az első két 7 perccel ahhoz, hogy a nekem megfelelő minőségű szöveget produkálhassam.

A karakterek között vannak meglehetősen más érdeklődésűek. Míg az egyikhez - példát töröltem - ismeretek szükségesek, a másikhoz a - példát töröltem -, a harmadikhoz az - példát töröltem - ismerete kellene. Jelenleg ezekhez csak felszínes vicceket tudnék kigondolni.

A felszínes humort, szintén a karakter jellegéből adódóan, nem tartom jó ötletnek. A karakterek a legkevésbé sem szerencsés figurák. Életük sok ügyetlen választásban bővelkedik (pl.: - példát töröltem -). Emellett sztereotípiákkal terheltek (pl.: - példát töröltem -).
Ennek ellensúlyozására, ezért egy erős, maró humorral terhelném meg a szöveget. Ezzel lehetne elérni, hogy a felületességből komoly karikatúra váljon.

Ahhoz, hogy a maró humort előállíthassam, a karakterek lelki fejlődését, az őket ért hatásokat kellene részletesen végig gondolnom.

Ezek számomra roppant izgalmas feladatok, de jelenleg nincs időm egy ekkora munkára.
Vizsgaidőszakom végén jelentkezem, meglátjuk, tudok-e még segíteni.

Viszont! Addig Felajánlom, hogy a http://gyomejoko.blog.hu/tags/mese helyre feltöltött meséimet Zab Zakariás név alatt felhasználhatjátok. A meséim sokfélék. Nektek a http://gyomejoko.blog.hu/tags/remese, http://gyomejoko.blog.hu/tags/pestimese és http://gyomejoko.blog.hu/tags/tanmese címkéket ajánlom.
Kérem visszajelzéseteket, ha használjátok! Köszönöm!

Július felé jelentkezem! Nektek sikeres munkát kívánok!

Üdvözlettel:

Sablik Henrik

Reggel 7 óra 20 perckor a kispesti metró végállomás peronján rendezték az első full-kontakt utas-utas ellen mérkőzést. Az eddigi semi-kontakt küzdelmek, amiket az emberek a beszálláskor, a jármű belsejében vívtak, már nem elégíti ki sem a közönséget, sem a résztvevőket. Komolyabb előadások kellenek a reggeli álmos embereknek.
A meccsen a Papucsos álnevű fiatalember maradt alul. Táskásmedve hamar a földre rántotta, és esélyt sem adott a nála sokkal könnyebb súlyú versenyzőnek. Papucsos a küzdelem után felháborodását fejezte ki, mert hátulról támadott rá ellenfele. Az újságosztó az óvást elutasította, megfigyelése szerint a táskás, középkorú úr, nem hátulról kezdeményezte a küzdelmet. A bíró, aki higgadt járókelő jelmezben volt, jól beszélt a harcosokkal, remekül kezelte a feltörő állati ösztönöket is.
A verekedés végén döntetlen hirdettek. A megfigyelők úgy ítélték, mindkét fél sikeresen elvesztette emberi méltóságát.

Tömegközlekedési eszközökön és környékükön eddig csak a könyök-harc, a testcselek mentek. Jól megfigyelhető az evolúció a technikákban.Mikor ez sport még gyerekcipőben járt, az emberek előzékenyek voltak egymással. A fejlődéssel, azonban egyre többen döbbentek rá, hogy a valódi célt, az ülőhely megszerzését, csak akkor teljesíthetik, ha komoly küzdelmet folytatnak érte a többi versenyzővel. A zsigerből jövő harc során fejlődött ki például az úgy nevezett „betörés”, aminek során a játékos a megálló hátsó részében vár, majd amikor a személyszállító eszköz beáll, és kinyitja az ajtót, letiporva mindenkit rohan fel a járműre. A „betörés” azonban jól blokkolható a „bástya” állással. Ehhez egy titkos megállapodást kötnek a játékosok, és együttesen állják el a le- és felszállok útját, abszolút uralva közlekedés áramlását.
Ilyenkor kiválasztanak egy domináns játékost, egy csapatvezetőt, aki vállalja, hogy a leszállókkal szemben közlekedve utat tör a csapatának.
Vannak olyanok játékosok (védők), akik azért állnak az ajtó elé, hogy akadályozzák az utasok bejutását a játéktérre. A játékosok mennyiségi szabályozásában játszanak szerepet. Láthatjuk tehát, hogy igen komplex városi játékról van szó.

Ha az utas bejutott a járműbe, újabb stratégiákat vethet be. Az egyiknek a „blokk” nevet adták, a módszer nagyon egyszerű: a felszállás után a játékosnak rögtön meg kell állnia az ajtóban. Ezzel a további felszállók, riválisok, bejutását nehezíti, és mentálisan sokkolja őket a tömött jármű illúziójával. (A blokkot jól felismerhetjük, hiszen a szállítóeszköz távolodásakor belső üres tér figyelhető meg. Ilyenkor a lent maradt játékos bosszankodik, amiből erőt gyűjt a következő járműre való agresszív felszálláshoz.)
A játéktéren, a szállítóeszköz belsejében megkezdődik az ülőhely vadászat. Vannak, akik a „ráfutás” technikáját alkalmazzák, ezzel akár több méter távolságból, emberek mennyiségétől függetlenül is, szerezhetnek ülést. Vannak olyan játékosok, akik öregnek, gyengének vagy kismamának álcázzák magukat (attól sem riadnak el, hogy egy gyermeket cipeljenek magukkal), ők együttérzést akarnak kivívni. Ezzel a már
elfoglalt ülőhelyek valamelyikét is megkaparinthatják. Szerencsére ezen az ócska trükkön, már egyre többen látnak keresztül, és újra az erő érvényesülhet a fondorlattal szemben.
A játékosoknak egyszerre öröm és megnyugvás, ha le tudnak ülni, ugyanis így könnyebben átvészelhetik a sűrítést. Ez a járművezetők feladata. A sűrítés célja, hogy minden megállóban legyen esélyük az újonnan felszálló játékosoknak. Erős fékezések, gödrök, bukkanók sorozatával elérik, hogy az álló utasok kapaszkodó izmaik meggyengülnek, majd a fizika erőhatásainak engedelmeskedve az utazó testek tömörülni kezdenek, lassan megtöltve a szállítójármű belső részeit is.

A tudósok vizsgálódnak ennek a spontán kialakult sportnak a szabályait illetően, de vannak még megmagyarázhatatlan események. Ilyen az is, amikor az utazó tömeg kellős közepén egy üres széket találunk. Az eddigi kutatások alapján feltételezhető, hogy valószínűsíthetően egy szabályszerű mintát követve, néha előjön egy nagyon ősi ösztön, az úgy nevezett „előzékenység”. Ilyenkor a „nem veszem el más elől az ülő-
helyet” gát felülbírálja a játék valódi célját.

Mind a tudós társadalom, mind a laikus megfigyelők kíváncsian követik ennek a városi sportnak a fejlődését.
A mai kérdés tehát: Vajon be kerül-e a Tömegközlekedésbe a durva erőszak?

Sablik Henrik

kép: Varga Kovács Péter

Képzeljétek, megesett egyszer… vagy talán ezerszer is?...,, hogy a Király(nő)  születésnapjára hívtak meg. Nagy bajban voltam, mert hát jól tudom, ajándék nélkül nem illik egy születésnapra beállítani, de mit adhatnék annak, akinek mindene megvan? (Itt esetleg fel lehet sorolni olyan tárgyakat, amiket láttok a szülinapos háztartásában J: Világító csillámpóni… J, varázslatos fakard, és mindenféle bódító elektromos ketyere J vagy éppen őt szolgálja a félelmetes kétkarú turmixgép, és a Jeges déli boszorkány szekrénye is a kincsestárában van…) Mit adhatok annak, akiről azt mesélik, olyan gazdag és jóságos, hogy hiába szórja két kezével az aranytallérjait, alattvalói mindig visszahordják neki!

Végtelen: korongok szétdobálva, mindenkinek össze kell gyűjtenie minél többet és odaszaladni vele a játékvezetőhöz, aki persze azonnal szétdobálja.

Hát ahogy így az ajándékon törve a fejemet bandukolok a palota felé, a  Csengő-bongó mezőhöz érkeztem. Szerencsétlenségemre pont óriások aludtak rajta. Kiterülve nem tűntek ugyan hatalmasnak, de óvatosan kellett kúsznom, másznom nehogy valamelyik orralikába lépjek, vagy egy csengő-bongó fűszálra, mert ha felébrednek, talán csak úgy mókából leharapják a fejemet!

Ne lépj rám: Az egyik csoport játékosai feküdjenek sorban a földön. A másik csapat tagjai folyamatosan egymás után haladva lépjék, ugorják, másszák át őket. (párban, az egyik gyerek lefekszik csillag formába, a másik gyerek pedig sorban átugrik a lábain és a kezein)

Éppen az egyik fülcimpájáról gurultam lefelé, amikor cipőm sarkával megrúgtam az egyik fűszálat! Hirtelen olyan muzsika kerekedett, hogy minden óriás felugrott, és táncra perdült! Majd eltapostak hétmérföldes csizmáikkal. Ennek a fele sem tréfa! – gondoltam, s gyorsan lefogtam a pengő szálakat. Ekkor az óriások tánca abba maradt.  Mind mozdulatlanul álltak.

Szoborjáték: zene megállta után nem szabad mozogni

Nagyon megörültem, hogy ép bőrrel megúszom a kalandot, s az óriások lábai között, kisétáltam a Csengő-bongó mezőről.

Élő alagút: Terpeszben, hídban álló gyerekek átbújnak egymás lába között.

Ahogy magam mögött hagytam a mezőt, feltűntek a palotai kacskaringós tornyai, pompás színei. Már kezdett is a fejem fájni, vajon mit fogok adni a Király(nő)nek? De semmi nem jutott eszembe, még akkor sem, mikor a varázslatos nagy tükrös teremben álltam. Ezer szolga sürgött-forgott, tekergett és kerülgetett. Bizony jeles nap van ma! – hangzott fel mindenfelől.

Pincérjáték: Készítsük elő az egyensúlyozáshoz szükséges eszközöket. Egyensúlyozás kézfejen, fejen, lufival, babzsákkal stb…

Miután a Király(nő) bevonult, és felült kincsekkel és emlékekkel díszített trónjára, a Hadvezér volt az első, aki az ajándékát átadhatta. Ő pedig először bevezényelte a katonáit, akik csodás egyenruhájukban, feszesen masírozva/menetelve fejezték ki tiszteletük az uralkodó iránt.

Katona: Láblendítéssel feszes járás.      

Aztán a Hadvezér a Király(nő) születésnapja alkalmából elrendelte, hogy ezentúl a katonáknak nem kell menetelniük, járjanak, ahogy tetszik. Úgy sincs már háború nagyon régóta. Ennek a rendeletnek a katonák is nagyon megörültek, mert igencsak furcsán néztek rájuk az emberek, amikor a boltban vásároltak.

Alternatív járás: állva, jobb kéz bal láb emelkedik, majd fordítva; ugyanez négykézláb. (létrán lépegetés)

Másodjára az indai király hozta ajándékát! Volt is nagy felfordulás! Mert messzi országokból hozott el mindenféle állatot!  Volt ott majom, kígyó, kenguru, de még olyan is, aminek nevet sem adtak!

Állatutánzások: járásformák gyakorlása: négykézláb, kúszva, térden, guggolva, pókjárás (négykézláb hassal felfelé) magas térdemeléssel, saroklendítéssel, stb.

Végül pedig én, Kalimpa álltam a trónus előtt, hogy ajándékommal kedveskedjem a Király(nő)nek. S bár kezemben semmi sem volt, merész szívvel szóra nyitottam a számat: Kedves Király(nő), a világ minden kincséből neked van a legtöbb! Ezért én csak azt kívánom, hogy a világ legegészségesebb dolgából legyen neked még több!

Tréfás találgatásJ ha szabad ilyet J

Mi a világ legegészségesebb dolga? A születésnap. Mert minél több van belőle, annál tovább élsz.
(amúgy ez Youngman Henny mondása J)

A Király(nő) nagy kacagott a tréfán, és azóta is meghív minden születésnapjára.