A vonat állomáson voltak. Felszállt a vonatra, s leült egy ablak elé, hogy integetni tudjon kedvesének.
Sosem szeretett búcsúzkodni.
- Rossz érzés – valahogy így mondta -, mindig fáj.
Mielőtt gyorsan felugrott a vonatra, mint általában, csak egy apró csókot adott a szerelmének, aki most a peronon áll, és várja vonat indulását.
A mozdony lassan húzni kezdi a vagonokat, ahogy gyorsul, úgy fut egyre gyorsabban a kedves a peronon.
Hirtelen löknek rajta egyet, ő megbotlik, beesik a sínekre… a vonat! Biztos!
A vonat már fékez is. Le kell szállnia!
Felugrik! De az ülés feletti vasrács sarkába beveri a fejét. Meggörnyed, visszaül. Megtapogatja a fején a pontot. Megnézi az ujjait.
Nem vérzik.
Nincs komolyabb baj…
A fájdalom
2009.11.29. 16:20Címkék: írások gyökerek zökk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal