Már harmadikos koruk óta osztálytársak voltak. Igaz, 2 év csak gyermekévekben mérve tűnik átláthatatlannak.
A lányt boszorkánynak csúfolták hosszú, vad módon tekergőző, fekete hajfürtjei miatt. Csak apró szemei látszottak ki a bozontos boglya alól.
Rosszfiúcska egy napon, mikor a végre megkapott zsebpénzét autós rágóra költhette, mókát eszelt ki, hogy megviccelje a boszorkislányt.
Az első óra becsengetése előtt bekapta a műbarack ízesítésű rágót, egy Jaguár képe volt benne, és mivel a hátsó padban ült, kivéve a nyelvtant, nyugodtan rághatta azt az ötödik óra végéig. Erre az időszakra érte el a gumi a kívánt „rétestészta” állapotot. Rosszgyerek két ujja közé fogta a nyúlós, ragadós izét:
-    Holnap találkozunk! – kacsintott a boszorkány zöld szemébe, s közben végig simította a lány haját.
Egész este izgatott volt, már előre kuncogott a kopasz lány látványán. Röhögcsélve forgolódott, folyton felidézte magában az ügyes mozdulatot, ahogy belekente a hajba a ki nem szedhető, agyon csámcsogott rágót Elképzelte, hogy fog kinézni a boszorkány. Aztán elaludt.
Reggel rohanva készülődött, eszeveszetten futott az iskolába, hogy minél előbb láthassa csínyének eredményét. Beérve rögtön a lányt kereste. Végig rohant az egész épületen, még a lány vécébe is bekukucskált.
-    Biztos, nem is mert bejönni! – gondolta széles vigyorral.
De pontosan ebben a pillanatban, összeakadta a szeme egy gyönyörűséges szempárral. A sötét barna szemöldökök játékos íve, a fehér homlok, az apró, piros arcpárnácskák, az orrcimpák formája, a száj, mi édesebbnek tűnt száz cukorkánál… a lány rövid haja megmutatta a fej művészien szép formáját, az apró füleket, a nyakszirtet… a fiú megfagyott.
Erő kerítette hatalmába, amit fél évvel ezelőtt még szerelemnek csúfolt.