Egy cigarettával kínált. Nyugodtan elvettem, kettétörtem, és hanyag mozdulattal a hamutartóba dobtam. Láttam, nem akart meglepődni. Szikrát csettintett ujjával, és egy kénkő illatú felhőt fújt arcomba.
-    Akárhogy is emlékeznek, tudod, elfogadta az ajánlatomat – vigyorgott.
-    A könyv nem az igazságot tartalmazza, hanem azt, amire emlékezni szeretnétek. Nézz körbe! Minden sarkon találsz egy felszögezett példányt – hátra dőlt, karjait a szófa tetejére támasztotta, a gyűrűk közül szürkén tekergett a kígyó füst.
-    Persze, Ő nem egészen így gondolta – mintha nevetett volna – de hát ez a Föld! A Mindenségit neki! Azt hitte – HITTE -, hogy befogadó lénye átitatja, integrálja majd a bolygó lakóit. De hát az ember gyarló! Ingatag! Végül Őt hígították fel, hogy egy formázható, céljaikat szolgáló massza legyen. – baljával megemelte a brandy-s poharat, felém biccentette, majd belekortyolt. Cigarettája meglepően sokáig égett.
-    Tudod, közeledik a számadás. És úgy látom, kifejezetten jól állok. De most komolyan! Uralom a kommunikációs csatornákat, azt öntök az emberek fejébe, amit csak akarok! Irányítom a sorsokat, államokat török össze, milliókat teszek földönfutóvá. Ebben a közegben pedig rém egyszerű… rém egyszerű – ízlelgette az ügyes szójátékot – gyűlöletet, ellenségeskedést szítani. Elégedett vagyok a teljesítményemmel. – intett a pincérnőnek.
-    Várom, hogy visszatérjen… lehet nem is lesz hozzá mersze. Inkább keres magának egy másik fajt, egy másik galaxisban. Vicces lenne, ha már az ígéretét sem tartaná meg. Pezsgőt legyen kedves, kisasszony! – áthajoltam az asztal felett, hogy a szemébe nézzek. Nem moccant, de nem értette. Annyira közel hajoltam hozzá, orrunk majdnem összeért. Fogaim közül nem saját hangomon szisszent a halk szó:
-    Láss! – foglyul ejtett tekintetébe áramlott ezernyi titkos gondolat. Végtelen és apró jóságok elszigetelt, ismeretlen emberektől. Az évezredek alatt felgyűlt tettek, a milliónyi ember szívbe rejtett szilánkok egy képet formáltak.
-    Időn és téren túl létezem. Manifesztációmat már nem sűrítem egyetlen könnyen legyőzhető testbe. Temérdek emberben rejtőzöm, titkos repeszként találhatsz rám… - mikor visszaültem, még mindig bénultan ült. Egy hajtásra kiitta poharát.
-    Jézus… visszatért…