Nem etet kerek szájú éjjel.
Nem vigyáz rám csönd folt.
Nem érint senki engem kéjjel.
Nincs már semmi, ami rég volt...

Nem fröcsög a vidám gyermek,
Nem liheg a nyomomban kutya,
Nem forognak a kerekek.
Nincs a gazdagon sem ruha.

Nincsen se Föld, se ég.
Nincsen semmilyen talaj vagy tárgy,
Nincs állat, sem emberség,
sem a kórházakban vaságy.

Nincsen fehér, sem fekete,
Mind elfogyott a szín.
Szürke színű lepke
Libben át a kín rétjein.

Nincs társ, nincs barát.
A földtekén én, a parány,
ülök. Kezemben lapát.
S mögöttem áll a magány.

Sírt ások a semmibe.
Hűvös szél csókja kering.
Leugrom a gödörbe,
s nincs rajtam nadrág, sem ing...