bábos gyerektorna http://www.mocorgotorna.hu/

Valamikor régen, még nem a világot jártam, hanem Barátfalván vigyáztam a Világosság gyertyájára. Ennek a csodás gyertyának köszönhetően folyton-folyvást ragyogó világosság volt mindenütt! Ezért vigyázni rá bizony nagy feladat volt! Fel s alá sétálgattam, peckesen a büszkeségtől, kezemben a gyertyával. Csak arra kellett nagyon vigyáznom, hogy a huncut-kóbor szél el ne fújja azt! Na, meg is mutatom nektek, hogyan kell ezt!

•           Gyertyaláng: A gyerekek üljenek kényelmesen, és fújják ki a levegőt. Ezután adjuk ki az utasítást: „A kisujjatok a gyertya lángja! Próbáljátok szépen lassan kifújni a levegőt, hogy lebegjen a lángocska. Amikor már úgy érzitek, hogy nincs a tüdőtökben több levegő, akkor fújjatok egy nagyot, és oltsátok el a gyertyalángot!” (nehezíthető járással)

Egyik nap, egy nagyobb széllökés után, úgy megkönnyebbültem, és olyan nagyot sóhajtottam, hogy véletlenül eloltottam azt! Képzeljétek, olyan sötétség borult a környékre, hogy egyszerre csak az egyik fele látott a falubelieknek! Egymást segítve próbált ki-ki hazajutni!

•           Bizalomséta: Akadálypálya. Először nyitott szemmel majd egy társ segítségével bekötött szemmel.
•           Lovacska: két gyerek játssza. Egy ugrókötél segítségével az egyik irányítja a másikat. A lovacskának be lehet kötve a szeme.

Képzelhetitek, mennyire megharagudtak rám! Amikor a sötétben sok minden balul sült el: káposztalevest akartak főzni, de a vizet melléöntötték; sálat akartak kötni, de zokni lett belőle; a gyerekfürdetésnek pedig malacvisítás vetett véget… Mikor nem bírták tovább, a Tűz szigetére küldtek, új lángért. Na, az ám a kaland! A szigetnek nemcsak a neve volt félelmetes, de megközelíteni is igencsak nehéz volt! Persze, mivel énmiattam aludt el a gyertya, vállaltam a feladatot. Azzal a kikötéssel, hogy többen is jönnek velem segíteni!

•           Mocsárjáték: Építsünk egy mocsarat rendelkezésünkre álló eszközökből. A feladat lényege, hogy a víznek kijelölt padlóra ne lépjenek a gyerekek.

Ahogy a szigetre értünk, egy didergő manót találtunk ott, aki ujjait lehelgette. Ej, de megörült, mikor meglátta kis csapatunkat! Rögtön vidám táncolásba kezdett, és amikor nekünk jött, vagy rálépett a lábunkra, illemtudóan bocsánatot kért, és táncba hívott mindenkit! Úgy mondta: „Csak az udvariassággal és a megbocsátással lehet újra világosság!”

•           Bocsika és a varázsige: A gyerekek sétáljanak összevissza a teremben. Szándékosan, de óvatosan menjenek neki a társuknak, lépjenek rá a lábára, de ne felejtsenek el bocsánatot kérni. A játék segít a balesetek megelőzésében. Előtte rövid beszélgetés a véletlenekről és az udvariasságról.

Mikor a nagy bocsánatkérések között vidáman ölelgettük egymást, hatalmas világosság gyúlt! Olyan erős fény, ami még a manó ujjait is felmelegítette! Ezért köszönetképpen megtanította nekünk a kedvenc bizsergető fejsimogatását.

•           Egy kis fejsimi: Próbáljuk meg kizárni a zavaró fény- és hanghatásokat. Pár. Ülő vagy fekvő pozíció. Egymás fejét az ujjbegyükkel masszírozzák meg.

Barátfalván élt Kalimpa,
Fényt őrizni volt a dolga.

Jaj! Hiába tett meg mindent,
a láng véletlen ellibbent!

De a harag sötétjében
összefogtak, kéz a kézben!

Így lett újra Barátfalva
a világ legfényesebb sarka!