A paradicsom küszöbén állok.
Bebocsátást nem várok.
Csak lélekzem.
Egyszer régen vétkeztem.
Bűnöm egy volt, semmi más,
eltévedt látomás...
Most nyugodtan állok,
szívembe szívom az áldott
megvalósult álmot.
Az új élet első napja
2012.08.31. 09:53Címkék: versek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.